Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET
Elvetik az eddigi fényképezgetés számos babonáját, például nagyon észrevehetően ott, ahol nem törődnek a ferdén tartott fényképezőgéptől egymásba futtatott párhuzamos vonalakkal. Nem játszanak rembrandti félhomályokkal, vagy barokkvonalrendezéssel, nem erőszakolnak az élesen rajzoló lencsére impresszionista körvonalatlanságot, egyszóval nem régi festői példák utánozgatásával mulatozgatnak. Mesterségbeli ügyeskedésben távol állanak a másik kiállító csoporttól, mely bizonyára fölényesen nézi le gyakori ügyetlenségüket. De bizonyos, hogy jóval őszintébbek amazoknál, bár a szkeptikus szemlélőnek észre kellett vennie, hogy mint minden szembefordulás alkalmával történni szokott, programjuk tudatossága őket is nem ritkán csinált képszemléletre csábítja. Nyersen és gyakran durván jönnek, de mindig frissen és a látásnak új lehetőségeit mutatják be, mert hiszen ők sem olyan engedelmes rabszolgái annak az abszolút és nem lehetséges tárgyilagosságnak, mint ahogyan azt elképzelik. Mintáiktól, a mai legújabb festői törekvések ízlésemlékeitől nem tudnak teljesen szabadulni, bár lerí róluk, hogy mindenképpen megvetik és kerülni szeretnék a komponálást, akárcsak a fotografikus képszerűség eddigi sablónjait. De olyan képeik mellett, amelyek semmiben sem különböznek a rendes reportszerű képek unalmától, vannak bőven olyanok is, amelyek ezt az abszolút tárgyilagosságot nagyon is válogatva és beállítva tálalják fel.
Ha a külföldi hasonló törekvésekhez viszonyítjuk ezt a munkás-fényképkiállítást, meg lehetünk vele elégedve. A mi nyomoruságosan korlátozott viszonyaink között néhol eléri a nyugati színvonalat, mert néhány valóban őszinte emberi dokumentumot szolgáltat.