Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám
Azt hittük, hogy minden üres belől:
üres belől a nagy szénakazal,
titokzatos világot rejteget,
csak minekünk kinyilni nem akar.
Olyan volt az a nagy szénakazal,
mint egy nagy ház. Ajtaja-ablaka
nem volt ugyan, de lehetett saját
napfénye, holdvilága, csillaga.
Nem volt ez hit, csak olyan sejtelem,
de a kazal egyszer csak jelt adott:
szemünkkel láttunk kibujni alóla
egy különös, eleven állatot.
«Kis ló!» kiáltott fel valamelyik,
«Kis cifra ló!...» de az végigszaladt
a nagy szénakazal tövében és
el is tünt egy szempillantás alatt.
Nem tudtuk hogy menyét. Úgy vágtatott,
mint egy olyan kis karcsu, cifra ló...
... Azt hittük, hogy minden üres belől,
csak fal, vak ajtó, ablak a való...