Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám · / · SINKÓ ERVIN: HŰSÉG
Ez már az őrület volt. Már nem tudta, hogy nem ő találta-e ki az egész utolsó beszélgetést, mikor ketten a halottakról és a hűségről váltottak szót. Már nem tudta, mi az, amit csakugyan az asszony beszélt és mi az, amit az ellenőrizhetetlen emlékezés ad most az asszony szájába. Szörnyű az, hogy az ember egyedül marad emlékekkel és nincs semmi, amivel az emlékeket ellenőrizhesse, csak maguk az emlékek. De nem ez volt az őrület. Az volt az iszonyatos, hogy mióta a fényképet megnézte, éjszakánként az élő asszonnyal álmodva, gyönyöröket élt át vele; sorvasztóan vad ölelésekben tobzódtak. Ami az ő számára egykor a csodálatos kinyilatkoztatás volt, hogy a test megistenülhet, hogy az ölelésnek lélek-íze lehet, ebből semmi se maradt. Valami nyers nemi düh tombolt kettőjükben, mely után kimerülten és olyan utálkozva ébredt, mint az obscén szerelmekből régen, mielőtt ezt az asszonyt ismerte. Már félt lefeküdni, írtózott halottgyalázó magától. Egy este elhatározta: valamit tennie kell, azt az asszonyt, életét, élete egyetlen fényességét az emlékeiben meg kell magától mentenie. De egy óra mulva már megint otthon volt. Nem sikerült. Valami éhes vadállat csattogtatja éjjelenként a fogait, koncot vetek neki s akkor éjjel nem bántja majd őt, szegénykémet, azt az asszonyt - ez volt a terve, de elgyötört idegeit a rossz illatszerektől szagló nő, ki útjába akadt, nem tudta vágyra ébreszteni. A rekedtes nevetés visszataszító durvasága elől úgy sietett el, mint aki menekül.
«Nem a halál kívánatos, csak az élet vált elviselhetetlenné» - firkálta rá szórakozottan egy cédulára, így idézőjellel. De aztán mégse ölte meg magát, mert egyszerre, hogy tekintete az ágyára esett, felcsapott és elhatalmasodott benne a hontalan sóvárgás az ő asszonya után, az egyetlen asszony után, aki azonban most már csak a csodálatos gazdagságú bűvös testével sajdított bele képzeletébe. Gyorsan lefeküdni, elaludni, hogy álmodhassa!
- Csak halottat nem lehet megölni. Vagy csak halottat lehet megölni? - szólt, miközben borzongva hozzáfogott a vetkőzéshez és tehetetlen nehéz könnyek csorogtak le az arcán.