Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám · / · SINKÓ ERVIN: HŰSÉG
Így maradt egyedül, öt év után, a férfi. Csak az az öt év volt élet, amit ezzel az asszonnyal együtt élhetett meg. Ha síriratot szerkesztene magának, az így hangzana: Élt öt évet. Az élete akkor kezdődött, mikor ezzel az asszonnyal összetalálkozott. Akkor érezte először, hogy a gyönyör áhítattá magasztosulhat s hogy vannak a test mámorának tündökölő csúcsai, melyektől nem menekül, hanem boldog szárnyalással remegve pihen meg rajtuk fényözönnel a lélek. Nem hasonlított senki asszonyra és senkit se látott még, aki úgy volt együtt egy másik emberrel, mint ők egymással. Pajtások, szeretők, testvérek, házasok, két kis diák, egymásban, egymásból élő útitársak, egymás útja voltak... öt ilyen esztendő s amaz minden időkre sebet égető, mert boldog este után, maradt magára a férfi. Hűség? Ha most beszélhetne az asszonnyal, megmondhatná neki, hogy a hűség nem is probléma. A hűség nem magatartás, hanem állapot, nem szándék, hanem sors.