Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám
Mint mikor egy csillogó,
Éles kicsi zsebkés
A fatörzsön kapirgál
S játékos szivet vés
S a szív közepébe
Búcsukeresztet,
Hogy gyökered s lombod
A kéjtől belereszket,
A kéjtől s a kíntól,
Hogy egy ifju meleg kéz
Utólszor érint:
Mert nincs menekvés -
Vágynád, hogy a rajz majd
Jövőre kimélyül:
S koronád tetején már
Vigasztalan éj ül
S a hajnalodó ég
Első sugarára
Jön a fűrész s átszel
S egy gyalú simára
Gyalúl... faital kéz
Melegére szomjas
Szegény fám, búcsúzz,
Holnapra leomlasz!
Leomlasz és csonkodon
Pár kölyök-hajtás
Őrzi csak emléked
S pár könnyü sohajtás:
A szellő panasza,
Mert egy tavaszi este
Koronád a magasban
Hiába kereste -
Egy csillag könnye,
Mert kacér ragyogását
Csak gyökereid érzik
S a vak éjbe ássák -
S egy felhő mosolya
A holdat takarván,
Míg árnya elcsücsül
Tűnt lombok avarján...