Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám
Nagy Endrének
Két szivárványszínből
Kötök csokrot néked:
Egyik szinem pipacs-piros,
Meleg, de nem éget,
Harsány kacagású
Gyermek boldog szája -
Másik szinem a szivárvány
Drága violája.
Villódzó fényei
A szikrázó szemnek:
Ilyen szinek csak bölcs lelkek
Mezején teremnek.
Két szivárványszínből
Kötök néked verset:
Nevetni és kinevetni -
Ez a te nagy merszed.
Megaggult időkben
Bátor ifjuságod
Csúfolódó igazsága
Elevenbe vágott.
Kimondtad, mitől a
Gyáva visszaretten,
Minden rosszal s rúttal szemben
Örök türelmetlen.
Mert nem igazság, hogy
Az igaz türelmes,
Köpönyeged: néma tűrés
Megúnt, kopott jelmez.
Meztelen homlokkal,
Tiszta szájjal s kézzel
Kiállni - s ha jó ügyért volt,
Ne félj, sose vész el.
Két szivárványszínből
Kötök csokrot néked,
Piros kedély oldja föl az
Ólmos sötétséget,
Bánat feketéjét
Hajnalodás bája -
Szürke közönyt az alkony-ég
Gúnyos violája.