Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 8. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ

Török Sophie: R. SIMONFFY MARGOT

Simonffy Margot művészetére akkor lettem figyelmes, amikor évekkel ezelőtt Dante Purgatóriumának egy énekét hallottam az ő előadásában. Nem a közismert és könnyű Dante-énekek közül való volt ez, inkább olyan, amelynek még megértése is fokozott intelligenciát és elmerülést követel.

Minapi zeneakadémiai előadásából szinte sugárzott ez az intelligencia és áhítatos elmerülés. Távol minden páthosztól egészen halkan, szinte valami modern realizmussal mondta el a nehézveretű sorokat, s új átélésével egészen közel tudta hozni az emberhez.

Szavalóművésznél majdnem legtöbb, ha el lehet mondani, hogy megérti a verset, amit előad; oly gyakori jelenség, hogy az előadó mégcsak nem is érti, mit szaval, vagy pusztán legfelületesebb szószerinti értelmében! Simonffy Margot szerencsés adottsággal lépett pódiumra: a megértés tudományát a megérzés tehetségével egészítette ki. Hatása nem marad hideg értelmi hatás, de nem is hangos és pathetikus kitörésekben rejlik. Az előadott Ady-versek közül sokkal gazdagabb és egyénibb színekkel tudta tolmácsolni Az ágyam hivogat verset, mint a hangoskodó Hőkölés népét. S Poe Edgarnak a szavalók által annyira kedvelt Harangok című verse sem illik nyers hangutánzásával Simonffy Margot művészetének intelligens és diszkrét karakteréhez.

Annál érdemesebb a figyelemre Simonffy Margot «biblia-olvasása». Idei estjének piéce de résistance-a volt a tékozló fiú evangéliumbeli parabolája. A szent szöveget, mely belekövült már évszázados templomi hagyomány előadásmódjába, friss szemlélettel szabadította fel szürke béklyóiból s föltárta a mesében rejlő egyszerű és közvetlen emberi érzéseket.

Az előadásra kiválasztott versek nem voltak mind egyforma színvonaluak és igényüek, de Simonffy Margot valamennyit egyformán magas ambicióval és készültséggel interpretálta.