Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · DÁN IRODALOM
Most jelent meg
Pontoppidan tökéletesen ismeri a lélek teremtő erőit, de szinte szívesebben vállalkozik a ziláltságok rajzára. Gyakran ridegnek látszik, pedig csupán a végokokig hatol le. Kemény, férfias író. Ugyanoly «magányos franktirőr az előőrsön», mint északibb társa. Ez magyarázza meg a «Mands Himmerig» és az «En folkefiende» témarokonságát.
Majd mindig kettős fény ragyog elbeszélésén. Személyei rendszerint hősök
A «Mands Himmerig» több-kevesebb szállal hozzáfűződik Pontoppidan korábbi munkáihoz, főkép a «Nattevagt»-hoz és a «De Dödes Rige»-hez. Akárhány közös figura szerepel bennük; de a «Mands Himmerig» önmagában is zárt egész. Az északi regényírás legnagyobb művészének alkotása. Pontoppidan előtt érthetetlenül idegen
Korán ráeszmélt, hogy a dán lélek mélyén a kételkedés kétséggé, a képzelet képzelgéssé s a szemlélődés hamletizmussá zápul. Az ősi «hamle» ige annyi, mint hátraevezni. Elrévedt hazájára rázúditotta komor látomásait. Dánia eleinte megrettent e képektől; a dánok fölsandítottak vakondtúrásaikból. Honnan zúg ez a furcsa hang? Végül észrevettek egy páratlan ormot. Ekkor hozzászoktak a látáshoz s ekkor rácsodáltak Pontoppidanra. Tisztelete gyorsan terjedt; 1917-ben megkapta a Nobel-dijat.
A nagyságban mindig van valami aktuális, csak meg ne fordítsuk e tételt!
A «Mands Himmerig» cselekménye a világháború kitörésétől a marnei csatáig tart s túlnyomórészt Kopenhága politikai köreiben zajlik le. Főalakjai az akkori liberális vezérek, de eszmei távlatokba állítottságuk eleve kizárja a kulcsregény vádját. A kulcsregény célja a hasonlóság s feladata sekélyességénél fogva csak a legrikítóbb vonások ábrázolására szorítkozik. Szegényít. Viszont Pontoppidan újjáteremtő látása kiteljesíti az összes szereplőket.
Itt egyik alak se végig azonos mintájával vagy az íróval. Thorsen, a «Mands Himmerig» első hőse is saját szakállára küzd a dán közvélemény ellen, amikor bele akarja kényszeríteni hazáját a háborúba. Pontoppidan legföljebb Thorsen temperamentumán gyúl ki, érvelésén nem. Emberi és művészi egyénisége az
Thorsen megállapodik a «Friheden» tulajdonosával, hogy átveszi a lap szerkesztését. A félt és bámult ujságíró keményen készülődik missziójára: Dánia legnagyobb orgánumán át végezni fog minden hamissággal és hitványsággal. Fölbuzdulásában meglátogatja különváltan élő feleségét s beszámol neki a remek fordulatról. De közben összekap az édes nővel. Ha előbb még úgy lesett be Asta ablakán, akár «egy fölgerjedt kandur», most bejelenti válási szándékát. Másnap, a megbeszélés ellenére, nem jelenik meg Thorsen kinevezése a «Friheden»-ben. A munkatársak, az ügyes senkik meghiusítják a laptulajdonos tervét. Asta részvétből és szolidaritásból fölmegy férjéhez. Ez csak lassan enged dühéből és gyanakvásából, majd legyőzi az asszonyt s ott tartja magánál.
Thorsen eleinte Asta karjaiban keres feledést. Aztán sorra járja leglelkesebb embereit. Mind elpártol tőle. Csupán egy híve marad, egy riporterlány. Ez úgy néz a magas, vörös alakra, mint egy bálványra. Hiába. Thorsen alig látja meg.
Amikor barátai elszélednek, a túloldal megkörnyékezi fanatizmusát. «Miért ne verekedjünk közös fronton a közös ellenséggel?» Thorsen kötélnek áll. Bármi áron is, de kipusztítja a dán közélet dúvadjait. Közelednek a választások, nem hátrálhat meg. Éjjel-nappal dolgozik. Cikkei gépfegyverekként lövöldöznek szerteszét. Asta elzuhan ebben az iramban. Egy újabb jelenet után megmérgezi magát. Teherben lévén, már csak végleg szakíthat férjével.
Ekkorra mindenki elfordul Thorsentól. A liberálisok is, a konzervatívok is. A munkások lerántják a szószékről s kilökik az utcára. Csak Ragna Nordby, a riporterlány birkózik érte. Aki méltó párja lehetett volna.
A választások elsöprik pártját. S ő mégse nyugszik. Kiáll a városháza lépcsőjére s onnan izgat a háború mellett. «Még a vereség is jobb e tunya tespedésnél!» Fogházba kerül. Kiszabadulása után már csak hirhedt energiája tartja talpon. De rövidesen összecsuklik. A világégés teljes elharapódzásakor meghal.
«Mands Vilje, Mands Himmerig», hirdeti a dán közmondás. A férfi akarata a férfi mennyországa. A könyv címe egy vasember címerének jelmondata.