Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · Apró bírálatok

Zaka Sándor

Tóthpál Dániel: Sírás az estben. Versek. - Olyan ez a kötet, mint egy újjá épülő ház, ahonnan még nem takarították el a régi törmelékeket s az ember minduntalan korhadt gerendákba, máló tégladarabokba, összetört cserepekbe botlik. A versek új épületeihez nem igen juthatunk el, legfeljebb sejtjük őket a sűrű állványok mögött. A költő sürög-forog a fundamentumtól az emeletekig, vezényel, rendelkezik, sürget, bíztat, lázít, bátorít, de a vers napszámosai mintha unnák a munkát, közönyösen látszanak viselni a költő izgalmát és ahelyett, hogy az erők feszülő, friss lendületével húznák, emelnék az új épület égfelé igyekvő falait, mindig csak a régi romok közt keresgélnek s onnan indulnak egy-egy erőtlen, korhadt gerendával az állványok közé. Kár, mert Tóthpál Dánieltől egy eddig ismeretlen hangot: a bukaresti csángómagyarok költői hangját szerettük volna hallani.