Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · Tudomány és kritika
A magyar társadalomtudomány a háború előtt már oly magas fejlődési fokon állott, hogy megütötte a legjobb európai mértéket. Leopold Lajos, Somló Bódog, Jászi Oszkár munkássága, - hogy csak találomra ragadjunk ki néhány nevet - ismeretes volt Európaszerte és a magyar név a szociológia területén ugyanolyan jól csengett, mint pl. a pszychoanalízis nemzetközi tudományos fórumain. A háború óta és különösen a forradalmak után, mintha ellanyhult volna a társadalomtudományi kutatás Magyarországon. Az érdeklődés ugyan talán még elevenebb ma, mint valaha. Hiszen külföldön is, nevezetesen Németországban és Angliában gyakran bukkanunk nagy tudósok példájára, akik (mint pl. Russel vagy Scheler) a háború elementáris hatása alatt, elfordultak a tiszta filozófiai kutatástól, a metafizikától, az ismeretelmélettől, vagy a mathematikai logikától és egész tudományos szenvedélyüket a társadalmi hatóerők megismerésére összpontosították. A filozófiának, mely a háború előtt már-már az üres formalizmus zsákutcájába került, e társadalmi vonatkozások csak használhattak, mert amennyit ezáltal a szigorú rendszerezés lehetőségéből veszített, annyit nyert a közvetlen tárgyi bizonyosságban, amelyet a társadalmi és történelmi szemlélet, mint anyag nyujtott.
A forradalmakat követő évek politikai szenvedélyektől túlfűtött légköre után most mintha újból a tárgyilagos társadalomtudományi kutatás szelleme ébredeznék nálunk. Néhány leíró szociológiai munka (Weis, Milotay, Kaán) hézagpótló jelentőségét a napisajtó visszhangja bizonyította a legjobban. A filozófiai társadalomtudomány területén pedig e tudományág egyik legkiválóbb magyar úttörője, Nagy Dénes jelentkezett legutóbb egy olyan mélyenszántó és alapos munkával, amely egymaga bizonyság arra, hogy a komoly szociológiai kutatásnak Magyarországon a politikai divatok és rögeszmék sem árthattak.
Nagy Dénes Durkheim-tanítvány volt, ami annyit jelent, hogy nála a szociológia rendszerezést, a társadalmi gondolkodás módszeres alkalmazását jelenti valamennyi életjelenséggel szemben. Azonban soha sem esik egyes német kutatók hibájába, akik ma ugyanolyan irányba terelik a szociológiát, mint egykor a filozófiát: egy kész, merev módszer formai kiaknázásának irányába. Nagy igen gyakran megfordítja a gondolkodás menetét: a társadalmi jelenségektől a természetiek felé, majd a természet tényeitől a társadalom adottságai felé halad. Könyve «Az emberi munka bölcselete» annak a fogalomnak az analízise, amelyen az egész modern közgazdaságtan és társadalomfilozófia nyugszik. De épen mert a 19. század folyamán a klasszikus angol közgazdaságtan, majd Marx és végül napjainkban az orosz forradalom teoretikusai a munka és a munkaérték fogalmára építették fel rendszereiket, ez a fogalom ösztövér ökonomiko-politikai alapelvvé szűkült és elvesztette egyetemes filozófiai jelentőségét.
Nagy Dénes könyvének legértékesebb eredménye az, hogy ismét elénk tárja a tudomány mai állásának egész fegyverzetével a munka fogalmának gazdag sokszerűségét. A megmerevedett, gazdasági kategóriává zsugorodott fogalmat mint teljességet tárja elénk, minden vonatkozásában a biológiai, társadalmi, kulturális, nevezetesen vallási valóságsíkokhoz. Ez a sokrétűségre törekvés, a fogalom e teljes feltárása természetesen a közgazdasági vonatkozásokhoz is elvezet, de ebben a keretben a munka fogalmának a gazdasági alapfogalmakkal való összefüggése gazdagabbnak, elevenebbnek, harmónikusabbnak tetszik, mint a zárt gazdasági rendszereken belül.
Különös és követésre méltó erénye Nagy könyvének - gondolatainak világosságán és elmélyedésén kívül - nyelvének zamatos magyarsága és szépsége. Tudományos nyelv és ízes magyarság: vajjon nem mond-e ellent ez a kettő egymásnak? Lehetséges-e tudományos magyar nyelvet teremteni úgy, hogy az ember sem az értelem rovására való magyarkodásnak, a minden áron való tősgyökérnek, sem a műszavak hinárjában bukdácsoló ritmustalanságnak ne essék áldozatul? Nagy Dénes megmutatta, hogy lehet. Könyve nemcsak érdekes tudományos olvasmány, de finom és csiszolt irodalmi munka is. Nem menekül minden idegen műszó elől, mintha a magyar műveltség gyökerei nem nyúlnának vissza a klasszikus latinságba, de ahol nincs szükség rá, ott használja vagy megteremti a magyar fogalom állandó nevét. És észrevétlenül teremt magyar műszavakat, még pedig úgy, hogy ezek nemcsak hogy nincsenek az olvasóra groteszk hatással, de oly természetesnek tűnnek fel, mintha mindig meglettek volna. Mondatainak könnyedén, kereken gördülő ritmusa a francia szellem iskolájára vall: a német filozófiában és társadalomtudományban, sajnos, még ma is divat a kényszeredett nehézkesség, a szándékolt homály.
Nagy Dénes könyvét világossága, sokrétűsége, teljessége a legjobb társadalomtudományi és filozófiai bevezetések közé sorolja. Ez a könyv az egyetemi ifjúság kezébe való: problémákat ébreszt és megoldások felé mutat, anélkül, hogy az ifjú szellemet egy zárt rendszer merevségével falazná körül, vagy irdatlan mélységek feltárásával szédítené meg.