Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és széppróza
Aki kérdez, az kételkedik. És rájön, hogy sokkal több és fontosabb a kérdés, mint a felelet. Az élet, egy ember élete, az emberiség élete csupa olyan kérdéseken fordul meg, amelyekre nincs felelet. A világ irracionális, csak egy töredékét tudjuk racionálissá tenni, azaz megérteni. Van-e ember, akit megértettünk? Értjük-e önmagunkat? És ami keveset megértettünk, azt valóban megértettük-e, mikor más emberek majdnem mindig máskép értik meg? És ha mégis megértettünk valamit és próbáljuk megértésünket gondolkodási formákkal, szavakkal, mondatokkal kifejezni, akkor is nem hamisítják-e meg a dolgokat ezek a kifejező eszközök, melyek csak hasonlataikat tudják magukba fogni, nem magukat a dolgokat? A világ hasonlat, a világ az én képzetem, - mondják nagy elmék. Vagyis a nagy elmékben is van egy kételkedés a világ valóság voltában. Hol kezdődik a valóság és hol ér véget a hasonlat? Egy alak, egy sors, egy élet, melyet egy író elképzelt és papírra vetett, valósággá válik bennem és mint valóság él bennem tovább. Egy valóság elsuhan előttem és egyszer majd azt hiszem, csak képzelődés volt. Hogy lehet ez? Mért van ez? Mért nem lehet megérteni azt, ami volt, vagy van, vagy lesz?
Utána megyek Földi Mihálynak, csupa kérdésekben beszélek. A
Izgalmas és nyugtalanító ez a küzdelem Kádár Anna lelkével. Nem, mert izgalmas dolgok történnek a regényben, hanem mert ez a lélek s Kádár Annának hozzá fűződő sorsa végeredményben nem más, mint az író elképzelése az emberi lélekről és életről. Hasonlít a valósághoz, de éppen hasonlat voltánál fogva nem maga a valóság, sőt az emberben a valóság bizonytalanságát, a valóságban való kételkedést jelenti. Kádár Anna lelke kétfelé van hasadva, az egyik én ellenőrzi, ki akarja fejezni, vezetni akarja a másikat, de ez mindig kisiklik a kezéből és másfelé röpköd. Az egyik kerülni akarná a veszedelmeket, a másik beléjük rohan. Az egyik értelmes akar lenni, a másik lényegében értelem híján való. Vannak pillanatok, amikor ez a két én egyesül, de aztán megint vannak, mikor újra széthasad és ez így megy mindvégig. Az egyik, az egri kis lány, aki már kezdett beleegyezni, hogy hozzáadják a derék, rokonszenves vőlegényhez, a másik, aki homályos ösztöntől vezetve elmegy a híres íróhoz, a féltékenységen keresztül rájön arra, hogy szerelmes bele, női mivoltában megalázva elrohan fantasztikus életformák közé s miután felzavarta az író mesterségesen körülbástyázott nyugalmát, ad egy rendkívüli szerelmi élményt az író feleségének, a híres színésznőnek, visszakergeti az őrületbe a különös táncost, akinek táncos párjává szegődött, titokban, ismeretlenül meghal egy cannesi zúgszállodában. Meghal és tovább él az őrült táncosban, aki agyrémében Kádár Annának tudja magát és mindazoknak a gondolatában, akiknek életébe beleelegyedett. De nemcsak az én hasadtságával kettős lény Kádár Anna, hanem abban is, hogy fantom és élőlény, valóság és képzelet egyszerre, szimbolikus kifejezője annak, hogy «képzelődés a valóság» s nem tudni, hol az egyik, hol a másik, az egyik a másiknak talán csak a kétféle megjelenési formája.
Földi Mihály írói fejlődésének úgy látszik új fordulatához ért. A