Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám
Fűzfákon függtek a hegedűik,
Az Úr dalát nem énekelték,
Rabsorsuk fásultan cepelték.
Ha a templom romban,
Hogy' élhetnének dalos vigalomban
Idegen honban, Babylonban.
S mondták: Terólad, óh Jeruzsálem
Ha elfelejtkezem,
Felejtkezzék el magáról akkor
Én jobbkezem.
S mondták: Ha rád nem emlékeznék,
Bár rabsorsomnak vége sosem lesz,
Ragadjon nyelvem az én inyemhez.
S követ, ki lelkesen hozod a hírt most
Járván ifjak közt Babylonban:
Hogy szemeik tükrén elszánt nyugalom van -
És üzenik véled:
Bár ősföldünket négyfele szelték,
Ha egy a templom, nincs aki eltép,
Csak tartsa meg kiki az ő lelkét -
És üzenik véled:
Mert otthon Sionban és itt Babylonban
A csillagos égbolt egymagason van -
És üzenik véled:
Emlékezünk és nem felejtünk,
Mi idegen honban megtartjuk a lelkünk -
Követ, ki lelkesen hozod a hírt most
S várod hogy érte babérral öveznek:
Hogy hegedűikön ujra rezdül
A húr... Vigyázz! Még megköveznek,
Hírt-mondó nyelved kitépik tövestül,
Hírt-író jobbkezed is lemetszik válltól,
Mert hírt hoztál Sionba,
Hírt az élettől, s nem a haláltól!