Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 5. szám
Milliárdnyi csillag: milliárd tükröcske,
Milliárd angyalka nézi, cicomázza
Magát benne mintha bálba készülődnék.
Kisleány, kisleány, pipere-táskádból
Vedd ki tükröcskédet s tartsd te is orcádhoz
S add nekem emlékül: szivem fölé tenni.
Hallod-e te fiú, ha meghalok egyszer
S fölszállok az égbe: nekem ottan aztán
Ne legyen tükröcském minden esti bálra?
Kisleány, kisleány, ha te meghalsz egyszer:
Esténként, fogadom, fölmutatom néked,
Te lenézel mindég s látod magad benne.
Hallod-e te fiú, s ha te is meghalnál
S sziveden tükröcském levinnéd a sírba:
Onnan már nem tudnád soha fölmutatni!
Kisleány, kisleány, fenn a menyországban
Megvárhatnál akkor s úgy illik hogy addig
Talán ne is bálozz, inkább gyászolj engem.
Hallod-e te fiú, rossz egyedül várni!
Hallod-e, Évácska, és ha együtt halnánk?
Mit tudom én, Ádám, nem jutsz-e pokolra?