Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · Tánc
Ha még mindig vannak, akik a tánc művészetét nem helyezik egy rangra a többi művészettel, ez talán azért van, mert oly finom disztinkció választja el a megmutatkozást a megmutogatástól.
A táncban van valami ősin naiv és gyermeki vonás. Már a csecsemőben benne él ez a különös, túlról hozott vágyakozás boldog, harmónikus mozdulatok után. A gyermek érzelmeit ösztönösen táncmozdulatokkal fejezi ki, s primitív népek számára a tánc oly közvetlen beszéd, mint az anyanyelv. Valami ős női sajátság is van a táncban, de csak mert naivság, ifjúság, szépség nőiesnek tartott tulajdonok. Minden babona ellenére az igazi táncosnak nincs neme, mint ahogy nincs nemük az angyaloknak. S noha sokat gyakorolt motivum a megmutogatás, az igazi tánc mégis önmagáért van és önmagának. Nem olyan, mint a szó, melynek rendeltetése, hogy meghallják a táncoló, legmélyebb lelkével beszélget. A színész mindent kifelé ad a nézőknek, a táncoló csak sejteti azt a belső boldogságot, mely mozogni kényszeríti; táncolót nézni annyi, mint az álmodó arcáról leolvasni szép álmait.
A tánctörténelem sok nagy névre emlékezik a görög Terpsyhoretól Isadora Duncanig és Pavlováig, akik a legkülönbözőbb és legellentétesebb útakon járva szolgálták ugyanazt az eszményi célt, a táncolók nagy tömege azonban még csak sejtelemmel sem bir a tánc igazi rendeltetéséről. Hogy mi ez a rendeltetés lényegében, ez máig sincs törvénybe fektetve, csak izmusok vannak és sokféle viták. Azt hiszem, a lényeg nehezen hozzáférhető; csak annyi, amennyit angyalok és pillangók árulnak el: táncolok, mert boldog vagyok, így dícsérem teremtőmet. S ahogy Mozart zsenijét köteteknél jobban jellemzi a kis szó: dallamboldogság! úgy jellemzi az igazi táncost a mozgás boldogsága.
Dr. Dienes Valéria, akinek Szent Imre misztériumát vasárnap adták elő növendékei a Városi Színházban, nem táncosnő, kórusvezető és primadonna. Tanár ő és teoretikus, s úgy hat növendékei élén, mint egy zarándokvezető apáca, mint egy puritán apostol a maga által alkotott kis táncvallásban. A többi tánc-elméletektől és iskoláktól legélesebben éppen ez a vallási elem különbözteti meg, ami legtöbb koreografiájában, s növendékeinek általános nevelésében is érvényre jut. De ezzel nem tért el a tánc tulajdonképeni céljától, hiszen a vallás és tánc minden időben rokonok voltak. A vallás szelleme mellett a Dienes-iskolában fontos szerepet játszik az irodalom is; szívesen táncolnak meg verseket, nem is mindig a könnyű és népszerű fajtából. Dienes Valéria, a nagy Isadora Duncan tanítványa volt, s ő hozta hozzánk először a klasszikus táncok igényét, s e táncba a geométrla meglepő elemét. E geometrikus elem Isadora Duncan-től, aki a görög vázák táncosaitól megigézve felfedezte korának forradalmi új tánclehetőségét, szintén nem volt idegen. A geométria, képzelt síkok és szögek törvényei szerint osztja be a táncos terét, s valami magasabb és ideális módon szabályozza mozdulatait.
A Szent Imre misztériumot úgynevezett mozdulatművészek játsszák, s a mozdulatművészet nem tisztán és egészen tánc, legalább is a mozgás jogát legtöbbször igen ökonomikusan gyakorolja. E mozdulatdráma, melynek koreografiáját, s nagyrészt verses szövegét is Dienes Valéria írta, hét részes orchema Szent Imre legendájából, mélyen vallásos szellemben. Nem bigott és szegényes vallásosság ez, áhitatos puritán hit, amely lemond a színészi és színpadi fogások arzenáljáról, ragyogó technikai bravurokról, naivságot és alázatosságot vállal, mert hite naiv és alázatos, de éppen ebben van ereje, s eredetisége. A Szent Imre esküvőjén újjongó háromszázfőnyi angyalsereg e szellemtől áthatva, oly benyomást tudott kelteni, amit talán fényesebb külsőségek és raffinement segítségével nem tudott volna. Elhittük nekik, hogy angyalok, s éreztük, hogy maguknak táncolnak, maguknak annyi, mint Istennek.
Szent Imre alakját egy serdülő ifjú, Dienes Gedeon személyesítette meg. Dienes Gedeon nem színész és szerencsére teljesen elüt attól az ismert táncostípustól is, mely hermafrodita jelenség viszolygató benyomását kelti. Kedvesen és nemes egyszerűséggel mozog, s a szenthez illő szűzies komolyságot ízléssel tudta megőrizni. Stílusosan illeszkedik hozzá gr. Zichy Sitta a jegyes szerepében, bájos és szelid mozdulataival. Az együttes legjobb táncosa Virág Ilona, kész mesterségbeli tudással, különösen karjainak dekadens játéka vált ki érdekes hatást. Szép produkció a Szűzmária jelenés, színeiben, s finom mozdulatában a lourdesi madonna ismert képét szuggerálva. Az orchema legjobban megoldott része a bizantikus stílusban, korhű ruhákban, és szépen stilizált mozdulatokkal megjátszott nászjelenet. E kevésmozgású drámai percekben a misztérium méltó volt nevéhez.
A Dienes-iskolának nincsenek primadonnái, táncosai nagyrészt gyermekek, minden évjáratból, mint az orgonasíp. De valamennyi fiatal, s az ifjúság nemcsak szépséget, hanem igénytelent és szűziest is jelent. Idősebb korban a test tudatossága nagy tehertétel, s érettebb nőkből álló tánccsoport húskirakatával sokszor émelyítő. Láttam már tántorgó tánclépésben belejtő szakállas szenteket és csipőig meztelen combjukat dobáló angyalokat, akik démonikus pillantást hunyorogtak a reflektor fényébe. De a Dienes-iskola ártatlan lengeruhás széplábú leánykáinak nem volt egyetlen érzéki vagy stílustalan mozdulatuk sem.
A misztériumot a Szt. Cecilia Kórus és a Dominikánus énekkar kisérte, régi magyar és bizánci dallamokból összeállított énekkel. E szép régi dallamokat Bárdos Lajos dolgozta fel, s ő vezényelte az énekkarokat is, kitünő munkát végezve. Angyalok táncához alig lehetne más kiséretet elképzelni angyalok énekénél...