Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 4. szám · / · KASSÁK LAJOS: HÁROM VERS
Eső hull a tájra milyen szomoru ez az éjszaka sötét nagy állat az ezüst rács mögött
légvonat fütyül keletről s a zászlók borzongva feszitik köteleiket
dicső rokonaikra emlékeznek ezek az esőverte rongyok azokra a zász-
szagokat érezni melyek elfojtják a lélegzetet és áthűtik a csontokat
érdemes-e hát tovább menni érdemes-e tétlenül várakozni
ó hol az a liget ahol a megsebzett vad elpihenhet hol az a forrás ahonnan
valaki sir a szomszéd szobában s hiába védekezem kiáltása átfurja magát a falakon
menekülnék de a felhők bekötik szemeimet
kiáltanék de nem sokára reggeledik
ha kinézhetnék az ablakon láthatnám a gyermeket aki göndör fürtjeivel errefelé jön az ösvényen
nincs időm hogy bevárjam
nem mondtam ki de sejthettétek
halálra vagyok itélve.