Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · OLASZ IRODALOM
Még ott zsong a szívekben a Beltramelli korai halálán érzett fájdalom és az olasz irodalomnak máris új gyásza van: hirtelen kidőlt vezérei sorából Umberto Fracchia, fiatalon, negyvenegyéves korában, alkotó erejének duzzadó teljességében. Egyike volt a legtehetségesebb és legnagyobb hatású egyéniségeknek az új olasz irodalomban. Komoly készültsége, tervszerű, szívós céltudatossága hatalmas eszköznek bizonyult az új olasz irodalom egységének megteremtésében. Ez az egység még nem tökéletes, a regionalizmus nyűgei béklyózzák még a tehetséges írók nem kis részét, de Fracchia munkája megtörte a jeget. Mikor hat évvel ezelőtt megalapította a
De nemcsak szervező munkájával, hanem írásaival is vezetője és tisztelt példaképe lett az új nemzedéknek. Novellái és regényei fínom lélekelemzésükkel, az élet és a lélek mélységeinek bölcs és megértő feltárásával, kisembereik apró tragédiáival, stílusuk tisztaságával, hangjuk és hangulatuk nemes és előkelő ötvözetével a magas humánum húrjait zendítik meg abban a korban, mikor a merkantil regényírók, Verona, Vivanti, Milanesi s a többiek az «Unterhaltungslitteratur» piaci vásárán naponta elárulták az irodalmat és művészetet. Regényei és novellái közül
Fracchia nem tartozik a hirtelen hatású, gyorsan világhírű költők közé, de bizonyos, hogy hangja nem vész el.