Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · Apró bírálatok

Z. S.

Acsády Károly: Új bor. (Versek.) Vannak költők, akiknek már egy-két sorából is kiérzik, hogy életüknek nem sallangja a költészet, hanem legszorosabb értelemben vett velejárója. Ilyen költő Acsády Károly, aki vékonyka kötetével jön elénk. Verseit Tóth Árpád és Juhász Gyula szelíd melankóliája lengi át, - kétségtelenül nagy hatással lehetett rá mind a kettő, de Acsády ezeken túl már erősen kicsendíti tömör, tiszta hangját is. A technikai akadályokat mindig könnyűszerrel és szerencsés kézzel rombolja szét és kifejezést tud találni érdekes szemléletének, mely mindig álomszerű, borus, misztikus, melankólikus hangulatokból indul ki és halad a realitás felé. Majdnem minden verse csinosan, fínoman és erőteljesen van megépítve. Fejlett formaérzéke van, de verseiből arra lehet következtetni, hogy sokszínű mondanivalóinak néha jobban megfelelne a vers kötetlen formája. - A kis kötet Újpesten jelent meg, amint halljuk, Újpest város támogatásával.