Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM
Kis bányatelep a Mecsek alján.
A hóból és ködből tünnek elő az emberei. S a hóban és ködben tünnek el. Amíg itt állnak a regény előterében: az olvasó érzi a szívük nehéz verését, velük éli át azokat a kis örömöket, amik az ilyen fekete emberek kis életén átsuhanhatnak, s ólomsúlyú napjaik szorongásai mindenki szorongásaivá válnak.
Korhadt ez a kis bányatelep. Lakásai egészségtelenek. Az örökös betegeskedés az élet örökös bajaihoz tartozik, mint a bor, vagy a fekete kenyér. Ezek az emberek még csak nem is eszmélnek rá sorsuk nagy szomorúságaira. De egyszer egy új, fiatal mérnököt rendelnek ki a telepre. S Papp Jusztin, a fiatal mérnök felkavarja ezt az iszaposan megülepedett életet. Lenn a bányában nagy és új feltárásokat kezd. Itt fent a napvilágon munkát ad ezzel az embereknek, de munkába veszi az itt élők lelkét is. Hosszú és nehéz küzdelemmel felébreszti a fekete embereket. Igényeket támaszt bennük. S lassan sikerül is átalakítania mindent. Új házak épülnek, az ablakokon új fény zuhog be, új, erőteljesebb bányásznemzedék nő majd. Jókai-világ, tündérmese, happy end.
Az események kiemelő reflektorfényében Papp Jusztin küzdelmeinek könyve lenne ez a regény. Igazi hősei mégis azok a sápadt, közönyös, egykedvű emberek, akiknek fekete sziluettje csak a háttérben mozog s a részleteken suhan át. Feketék és elnyűttek valóban. Valami lomha szomorúság lebeg körülöttük s valami tompa fájdalom sajog bennük. Tiszteletreméltó irodalom tiszta eszközeivel formálja és alakítja életté Dénes Gizella ezt a szomorúságot. Élnek az emberek, él a mecsekalji kis telep, él a tél hava s élnek a tavasz színei. Érzékeltető szépen írja le ezeket Dénes Gizella, az ember érzi, az író szívéről szakadtak le. Sokkal kevésbé erőteljes és elhihető azonban a fiatal mérnök, a főhős, ez a Berend Ivánra emlékeztető alak. S nem szerves tartozéka a történetnek az a fehér s cé-mollban zengő szerelmi regény sem, amelynek erkölcsi tanusága legfeljebb annyi: a jók elnyerik jutalmukat.
Nagy kár, hogy a mecsekalji kis bányatelep élő, fekete emberei nem ugyanilyen élettel élő történetet s főfigurákat kaptak. Nagy kár. De Dénes Gizella regénye feltétlenül rokonszenvesebb így, részleteinek elevenségében, mint egy erőn felül vállalt feladat megtört és sikerületlen nagyvonalúságával.