Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET

Farkas Zoltán: LYKA KÁROLY MŰVÉSZETTÖRTÉNETE
Singer és Wolfner kiadása

Kiváló művészeti írónk, Lyka Károly pompás könyvvel ajándékozta meg a magyar közönséget. Négyszázoldalas művészettörténetet írt, mely rövid összefoglalásban nyújtja az európai képzőművészet történetét. Ilyen mű megírása, különösen ha a legszélesebb körökre van számítva, a legnehezebb feladatok közé tartozik, mert óriási anyagban kell válogatnia és formailag nehezen megközelíthető témáját úgy kell előadni, hogy a hétköznap embere is megértse. Ezért elkerülte az elméleti fejtegetések minden fajtáját, az irányok bonyolult alakulástörténetének boncolgatását és a kevéssé ismert mesterszavakat is. Mint mondja, azt az érzést törekszik felkelteni az olvasóban, hogy egy olyan múzeumban sétál, amelybe összegyüjtötték a művészet multjának legbecsesebb emlékeit, amelyek fontosabb jellemvonásait megismerve közelébb juthat azok élvezéséhez.

Lyka könyvénél pompásabb ciceronét el sem képzelhetünk a műélvezés kezdői számára. Minden nagyképűség nélkül a mindennapi élet egyszerű és közvetlen nyelvén mondja el érdemes írói pályáján kialakult meggyőződéseit. Meleg szeretettel, lelkesen, de halk szóval beszél, mint egy vén bölcs, akinek gondolkodása feleslegesnek tart minden páthoszt és cicomát. Egyetlenegy célt tűzött ki maga elé, hogy képet adjon arról, amiről beszél, élesen, nem sok vonással kirajzolt jellegzetes képet, hogy az könnyen bevésődjék figyelmes olvasója lelkébe. De ez a kép egyáltalában nem felszínes, hanem mélyről markolt tulajdonságok rajzából áll, mert Lykának hatalmában van, hogy a művészet világának nem könnyen érzékelhető jelenségeit nehány egyszerű szóval összefoglalja.

Ezért ez a kis könyv messzire túljár a megszokott népszerűsítő könyvek jelentőségén. Nagy élvezettel és okulással olvashatja bárki azok közül is, akik régen túljutottak a művészeti irodalom kezdetein és benne élnek a mai Európa fölötte gazdag művészeti tudományában. Mert hiszen egy elsőrangú műélvező és műértő rövidre fogott vallomásait kapja, egy valóban jelentős értékelés legvégső szabatosan fogalmazott olyan eredményeit, amelyekből egy mindenképen vonzó művészeti szenzualistának nemesen elrendeződő élményei bontakoznak ki előtte. Lyka itt sem elvonásokra, törvényszerűségek megállapítására törekvő művészeti gondolkodó, hanem olyan érzékeltető, aki a művészet megjelenéseit önmagában és önmagáért ünnepli. Karakterizáló képessége fölötte biztos. Akár egy-egy oldallal, akár sorokkal jellemez, vagy akár egy szóval sújt oda, mindig kitünően szemléltet és lelkesedést ébreszt. Legmagasabb teljesítményéig persze ott jut el, ahol még szűkre szabott tere mellett is kissé nekieresztheti tollát, ahol nagy egyéniségek jellemzésére veti magát: ezek a művészportrék pompás kis reliefek, melyek mesterien vannak kivésve.

S ha ezt a kis könyvét Lyka csak népszerű műnek mondja és csak azt a célt tűzte ki elébe, hogy sok olvasóban érdeklődést keltsen a művészet és a művészeti irodalom iránt, tévedett, mert a művészet megértésének és ünneplésének szentelt áldásos pályájának egyik legszebb, általános értékű eredménye lett belőle.