Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · AMERIKAI IRODALOM · / · Csánk Endre: ANTHONY COMSTOCK

Csánk Endre: ANTHONY COMSTOCK
2.

Ez a hajsza s a velejáró botrányok egy télen át szórakoztatták Newyorkot. Mire pedig kitavaszodott, az is kiderült, hogy az amerikai erkölcsök felett új őr vigyáz, a zsemlesárga barkójú kereskedősegéd, Anthony Comstock, aki működését most már az irodalmon túl az élet más ágaira is kiterjesztette.

A Claflin-testvérek karrierjének az ügy nem ártott. Mindketten angol arisztokratákhoz mentek férjhez s teljesen megfeledkeztek feminista harcos korszakukról. Comstock viszont, aki időközben a legjelentékenyebb ifjúsági szervezet, a Young Men's Christian Association támogatását is megszerezte, Washingtonba utazott.

Útjának az volt a célja, hogy olyan törvényt erőszakoljon keresztül, ami «lehetetlenné teszi az erkölcstelenséget s módot ad annak kíméletlen üldözésére». Harci felszerelésül pedig magával vitte mindazokat az elkobzott könyveket, képeket - főleg képeket - s más nyomtatott műveket, amelyek valamilyen formában meztelen testet vagy szerelmi jelenetet ábrázoltak. Ezekből Washingtonban kiállítást rendezett s erre meghívta a kongresszus és szenátus tagjait.

Soha kiállításnak ekkora sikere nem volt Amerikában. A szenátorok és «congress-man»-ek tömegei tolongtak napokon át a képek előtt. Tagadhatatlan, hogy ez az időtöltés kellemesebb volt, mint az üléseken való részvétel, mert akkoriban a kongresszus éppen abban az indítványban folytatott vizsgálatot, hogy az újonnan alapított Union Pacific vasuttársaság érdekében kiket vesztegettek meg saját tagjai közül. A vizsgálat Comstock egyik fő pártfogójára, Tweedre, szomorú eredménnyel zárult: a kongresszus kizárta tagjai sorából és bebörtönöztette. Comstock helyesírási hibáktól hemzsegő naplója, amely mélységes felháborodással jegyzi fel, hogy «törvényhozók feleségei olyan mélyen kivágott ruhákat viselnek, hogy elől kebleik halma, hátul derekuk látszik, botránkoztatásul», - Tweed esetéről ennyit ír: «Szegény ember, - milyen nagy lehetett a kisértés, hogy elbukott! És ki vagyok én, hogy őt megítéljem?»

Benjamin Vaughan Abbott rövidesen beterjesztette törvényjavaslatát, amely Comstock szellemében és élénk közreműködésével készült s mai napig érvényben van. Ez a törvény ötven nyomtatott sorból áll - és ez az ötven sor egyetlen mondat; eltíltja az erkölcstelen kép, ujság, könyv, nyomtatvány vásárlását, terjesztését, eladását, olvasását, a róla való beszédet, - s egy füst alatt a magzatelhajtást, az erre vonatkozó szerek, iratok, eszközök használatát, ismertetését, behozatalát.

A kongresszus vitája a javaslat felett tíz percig tartott.

A postaügyi kormány azonnal megérezte, hogy ez a törvény milyen hatalmat jelent az összes lapokkal és kiadókkal szemben s kezébe ragadta annak végrehajtását. Comstock 1873-ban megkapta kinevezését, «a posta speciális ügynöke» címmel és megkezdte írtóhadjáratát minden ellen, ami neki nem tetszett.

Hanem egy dologban jól számított Comstock: ismerte az átlagos amerikait. Tudta, hogy polgártársainak lelkében erősen él a kutatási vágy - s ő ennek a detektív-ösztönnek nyitott bő teret.