Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 2. szám
Költőtárs, aki úgy érzed hogy a versem
Cifra rimek, zene, mérték híjján
Csiszolatlan munka -
Költőtárs, igazad van.
De lásd, így alkotok én: házam ha fölépült,
Azt mondom: nosza most
Hulljon mind ami dísz, gipszfigura s vakolat.
S ráküldök művemre esőt, hót, jégzivatart,
Ráküldök szélvészt: lássuk hát, mi marad.
Tornya zuhanjon bár s szakadjon bár a tető is,
Ha könnyű volt talaja,
Jobb ha az egész leomlik!
Ám ha a fergeteg elmúlt
S nem vált le faláról más csak
Ami idegen anyagú s ami ragasztva volt -
De ép maradt az összhang,
Sértetlen a szerkezet is,
S mindaz ami lélekből faragott:
Álljon, bár olcsó ékeitől megfosztva
A kisütő napfény glóriás sugarában
Mintha a földből nőtt volna ki, épületem.
S zúzott ablakain ha kiváncsin s kutatva a mélyet
Betekinteni vágynál:
Úgy közelíts hozzá hogy üvegszilánkok s tört cserepek közt
Fölsebzed a lábad.