Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 24. szám · / · FIGYELŐ · / · FRANCIA IRODALOM
A freskók, a történelmi freskók új irodalmi dívatját éljük. Prousté után, aki felvázolta a francia arisztokrácia haldoklását. Martin Du Gard regényciklusa az új uralkodó osztály, a polgárság élettörténetét festi. Hű fiaként korának, követi és hirdeti mindazokat az eszméket és elméleteket, amelyek harminc éve és azóta a tudósok és szociológusok közt érvényben vannak. Hisz például az átöröklésben, a nemzedék-sorozatok értelmében, az erkölcsi és biológiai predesztinációban, - épúgy, mint, mondjuk, Oswald Spengler. Azonban, mivel költő is és vitatható elméleteket eleven és valóságos élettel ruházza fel, tulajdon élettapasztalatai eredményével.
Az idősebb Thibault, két fiával, a jómódú francia polgár heves, becsvágyó, kissé falánk és számító életét éli: mivel csak most jutott a hatalomhoz étvágya friss s érzékei még éberek. Főképp a nagyobbik fiú, az orvos, képviseli bámulatos módon fajtája és osztálya minden jó és rossz tulajdonságát: a családi érzéket, a fáradhatatlan munkabírást, az értelmes korlátoltságot s egy bizonyos önismeretet. Tudja pontosan, hogy mire képes és sose hágja át önnön határait. Legszenvedélyesebb percében is megőrzi önértéke tudatát, világos és kérlelhetetlen ön-mértékét. A kisebb fiú, a poéta, akiben mélyebb a vérkeveredés, hamarosan kiszabadul a polgári korlátok közül. De ő sem lesz egészen szabad, ő sem menekült teljesen a családi immanens kötelmeiből. S mindketten úgy élnek apjuk mellett, mint egy nagy bálvány árnyékában, aki minden léptüket őrzi s vigyáz, hogy önmagukhoz hívek maradjanak. Életük így folyik, eleve-elhatározottan, a kor eseményei között. Ők is átélik az idők minden problémáját és izgalmát. A mai élet állandóan ott zsibog és énekel körülöttünk, olykor szinte hihetetlen felidéző- és elhitető-erővel. Aki például elolvassa az apa haláláról szóló könyvet, valóságos tanuja és részese lesz e víziónak. A mű azonban, hét kötet után, még itten sem zárul le; az író ígéri, hogy a két testvért a háborún is átvezeti, egészen a jelenkorig, amely majd az ő művében válik multtá. Ebben a tág távlatban egyrészt mintha a mi életünk közvetlen érverését hallanók a föld és az égbolt érintkezését. Főképpen ez a távlat rokonítja a Thibault-család történetét egy nagy magyar művel, a