Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 24. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Regény és széppróza

Török Sophie: IFJUSÁGI KÖNYVEK
Révai-kiadás

Gyermek számára írni a legnehezebb írói feladat. Már a követendő elvek és szempontok sokfélesége is megakaszthatja a bátor tollat: miről? s hogyan? Igazat kell írni! ezt a legfőbb norma, dehát a bölccsé romlott felnőtt írhat-e jóhiszeműen «igazat» gyermek számára? Csak a kendőzött piperés hazugság, vagy a szennyes realizmus között választhat, de melyiket vállalhatná tiszta szívvel?

Andersenre gondolok most régi emlékek varázsának egész szédületével, s e felmerült név megoldja a problémát is: a magas költészet az a csodálat prizma, amelyben eggyé tud simulni igazság és szépség, a magas költészet tökéletesen erkölcsös és tökéletesen igaz.

Andersen meséiben bizonnyal megvan minden földi s égi jó, de van sok más örök kincse is a gyermekvilágnak: Grimm- és Hauff-mesék, népmesék, Ezeregyéj; regényekben: Gulliver, Robinson, Don Kihote, A Szív, Koldus és Királyfi, Copperfield, Verne regényei, - s nálunk Jókai meséi, az Aranygaras s a Légy jó mindhalálig, - milyen káprázatos világ a szomjas ifjú léleknek (mely soha többé nem lesz képes a betűn át szerzett élmény ily mennyeien intenzív befogadására).

E nagy gazdagságra gondolva úgy látszik, hogy új mesét, vagy ifjúsági regényt írni oly hiábavaló munka, mint vizet hordani a tengerbe. De a karácsonyi könyvpiac új kiadványai közt lapozgatva, érzem, hogy mégsem fölösleges. A gyermek élményvágya és szomjúsága csillapíthatatlan, órák alatt fal föl kötetnyi betűt s újra éhes. A régit újraolvasni legtöbbször türelmetlen, s fiatal energiája ösztönösen irtózik az ismétléstől mint valami természetellenes dologtól; újraolvasni ugyanazt a történetet, erre csak a legkínzóbb unalma viheti. De elolvasni oly könyvet, melyben hasonló dolgok történnek, de más nevekkel, más körülmények közt: ez talán még mélyebb öröm, mint először olvasni. Hiszen az élmény mélyülni akar és rögzítődni, s ezt mégis csak ismétlés útján érheti el.

A most megjelent ifjúsági könyvek közül talán legszebb és legigényesebb írás a Ritoók Emma tündérmesés-könyve. Ismert népmese-motívumok gyöngyeivel díszített könyv, a gyöngyöket sokszor felismerjük, de a szép szőttes, amit e nemes anyag ragyog be, már egészen új és egyéni tulajdon. Különös álomszerű könnyűséggel ölti egymásba a szétguruló szemeket, kiapadhatatlan fantáziával, szellemesen és tökéletes egyensúllyal vezeti a szövevényes tarka szálakat. S külön említést érdemel nyelvének romlatlan, ízes szép magyarsága. (Ennek kapcsán fel kell említeni Ritoók Emma egyik tavaly megjelent fordítását is: a Barbra Ring Peikjét. E kis mű nagy őseivel képes versenyezni, s utánozhatatlan különös zamatát megölte volna egy rossz fordítás, - de Ritoók Emma munkája kifogástalan.) A Tündérmeséket Jaschik Álmos illusztrációi díszítik, bájos és helyenkint gazdag fantáziájú képek.

Dánielné Lengyel Laura Maricája társadalmi rajz ifjú leányok számára. Nem vágott új utat, de ezt a műfaj természete alig is engedte. Mégis előírásos érzelmességén túl kedves, okos, ötletes; s a kisleányok, akik olvasták már az Aranyos Erzsikét, Uzoni Margit, Zsófika Naplóját s a Legkisebb leányt, - meghatottsággal élik pár órán át Marica és Vilma szomorú életét is, míg a jóságos megoldás felfakasztja hálás könnyeiket.

Mark Twain Koldus és Királyfi könyvét sem nagyoknak, sem kicsinyeknek nem szükséges bemutatni, oly közkincs ez, mely nélkül a világ gyermekirodalma hiányos volna. Öröm, hogy új köntösben s újjászületve köszönthetjük, habár új ruhája, az új magyar kiadás, nem oly szép, mint a régi volt.