Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ · / · Schöpflin Aladár: BEMUTATÓK

Schöpflin Aladár: BEMUTATÓK
Megöltem egy embert - Maurice Rostand drámája az Új Színházban

A fiatal Rostand, ebből a darabjából ítélve, nem örökölt más apjától, mint a retorikát. Semmi sincs benne a Cyrano szerzőjének charmejából, svádájából, romantikus csillogásából. Csak szónokolni szeret, egész darabja nem más, mint kontradiktórius szónoklat a pacifizmusról. Amióta a poklok kapuja jószándékokkal van kikövezve, kevés dolog árt a pacifizmus eszméjének annyit, mint az ilyen érzelmes és banális prédikációk: maga az eszme többé-kevésbé kompromittáltan kerül ki belőlük. A legrosszabbat teszik vele: unalmasnak tüntetik fel. Az irodalom és színház szempontjából nézve pedig kínos érzés az, ha látni kell egy író tagadhatatlan jószándéka és az elért eredmény közti roppant szakadékot.

Hogy mégis egyáltalán foglalkozunk Rostand darabjával, arra két okunk van. Az első az előadás, amelyben Szabados Piroska, Orsolya Erzsébet és Toronyi Gyula lelkes, meleg játékán kívül egészen feltünő Baló Elemér nagy tévedése. Erős átgondolással, kétségtelen tehetséggel, minden részletet gondosan kidolgozva csinálja meg a francia fiatalember alakját, aki a háborúban megölt egy fiatal német katonát, nem tudja háborgó lelkiismeretét máskép megnyugtatni, minthogy elmegy a megölt ellenség családjához és némi bonyodalmak leküzdése után beáll közéjük fiuknak a holt fiú helyett. Baló a maga felfogása szerint következetesen alakítja meg ezt az alakot, de a felfogása teljesen hamis. Érthetetlen volna, ha a német család bevenné magába azt a fél-őrültet, akit ő játszik. Különös, hogy egy színészt annyira félre tud vezetni a saját gondolata.

A másik ok, amiért erről a darabról beszélünk, egy kérdés: csakugyan azt hitte a színház, hogy ennek a darabnak sikere lesz? A színház mai rendkívül nyomott anyagi helyzetében, a drámairodalomnak az egész világra kiterjedő terméketlenségében csodálatosak a színházak tévedései a darabok kiválogatásában. Úgylátszik, mintha a vezetők elvesztették volna a kritikai mértékeiket. Bizonyos, hogy ez is egyik oka annak a kínos helyzetnek, amelybe kerültek.