Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ · / · In memoriam

Tamás Ernő: A SZÁZÉVE HALOTT NYUGATOS
Kisfaludy Károly halálának centennáriumára

Mindenütt ott pirkadt leghamarabb, ahol legsötétebb volt az éjszaka. Magyarországon sötét volt Ferenc császár uralkodása idején. Kant rendszerének tanai elé királyi rendelet kötött gátat, a francia forradalom szelleméből fogant Kátéról meg a vérmezői vértanukról még csak beszélni sem volt szabad és a felvilágosodás tavaszi fuvallatai, első sugárai csak «külhoni» ujságlapokból tévedtek néha erre... És egy kóbor festő, aki hadakozott a francia háborúban, tanult a bécsi festőakadémián és Olaszországban ámult öröklétű festményeken - új ösvényeket kezdett vágni a töretlen magyar talajon.

Ha az ecsetnek nem is lett mestere és a versében egyéni erő alig is zendült, mégis úttörő volt és újító. Nyugat felé fordult szemmel valami mást akart - újat, amit még más nem gondolt itthon és nem írt meg így magyar nyelven. És amikor alig zsendülő drámaíró tehetsége hallatlan sikert robbantott ki a magyar játékszín egyik elüljáró csapatának, a fejérmegyei színjátszótársaságnak pesti előadásán (1819) a Tatárok Magyarországon-nal, rátalált a területre, amelyen új csapásokat vághat. «Kisfaludy Károly volt az első, ki a drámai irodalomnak magasabb lendületet adott», írja Arany János és magyar színpadon először testesültek szóvá demokratikus gondolatok Stibor vajdá-jában.

Az új és a régi harca nem új nekünk, minden új korszak küszöbén jelentkezik. Kisfaludy Károly, korának viaskodásaiban, nyugati, új törekvések zászlóbontója művészi elvek és világfelfogás tekintetében egyaránt. Ezért kell szeretni őt, aki újat hoz a prózában, valósággal megteremti a vígjátékot és a novellát, de a zseni kiteljesítő, kivételes ereje nélkül. Nagy kezdő, aki tökéletessé befejezni nem tudja művét.

Ereje szétforgácsolódik a harcokban és a szervezésben, túlzottan tudatos alkotási módja is bénítja. Szembe kerül a cenzorokkal, mert megérzik, - inkább, mint meglátják - benne a felvilágosodás Grál-lovagját. Színdarabjain végigtarol a cenzor tilalmakat rovó lúdtolla, sőt némely színjátéka még színpadra sem juthat (Záchok, Salamon király).

A száz éve halott nyugtos leveleiben keserűen szól a «meztelen igazságok»-at kitörlő cenzúra ellen. Egyik levelében panaszolja, hogy a Stibor vajda miatt ellenségei támadtak - «azt hiszik, hogy a magyar paraszt nyomatását akarom a világnak hirdetni». A reformokat sürgető színdarabíró azonban nemcsak politikai hitvallásában újító, hanem művészetében is. Szemközt a klasszicizmussal, a nyugaton előretörő romanticizmus hatja át, de valószínűbben, egészségesebben nyilatkozik meg munkáiban, mint német mestereinél. Az első modern író, vígjátékaiban saját korának magyar társadalmát rajzolja és a nevettetés, derüs csúfolódás eszközeivel küzd a ferdeségek, maradiságok ellen. A cenzúra még itt is akadékoskodik (Pártütők), de Kisfaludy színre eleveníti a magyar élet akkori fonák alakjait. Erőset markolt - a falusi kupaktanács vidám gúnyrajzában minden hahotát vagy ostorozást érdemlő parlamentek tükröt találhatnak. Ma is ismerős nekünk a külföldieskedő, léha mágnás meg a vidéki elmaradott ember, ki akkor a kurtanemes volt.

Új irányt mutató útjelzőfák ezek, de az újító igazi munkája a pesti irodalmi központ és az évkönyv megszervezése. Az Aurora és munkatársai - az aurorások. Nyugatos csoport. Aurora - 1822. Az első évkönyv. A reformer-szerkesztő köré csoportosult modernek: Kazinczy, Kölcsey versekkel, Kisfaludy Sándor regéjével, Kisfaludi Károly keleti drámájával és több versével, Szent-Miklósy Alajos epigrammákkal köszönt reánk. Helmezy Tassó-fordítást ad, Döbrentei Gábor (ki később támadta az aurorásokat) A kenyérmezei diadal-ról énekel - prózában, gróf Mailáth János vágvölgyi lovagtörténetet regél, Horváth Endre Szittya üdőkből ír, Szemere Pál «történetet levelek»-ben (Kisfaludy Károly új formája), Fáy András meséket, Horváth István és gróf Teleky József történeti írásokat hoznak. Kultsár István, Vitkovics Mihály, Thaisz (Arany János irodalomtörténete is így említi) és gróf Dessewwffy József mellett két nő-író szerepel: Dukai Takács Judit és Képlaky Vilma (Szemere Pálné) - az aurorások, Kisfaludy Károly vezérségével.

Mennyi név: egykor szereplő írók, rangosak, tekintélyesek is, akkor mind olvasottak. Hány maradt meg közülök? Néhány kivétellel mind csak az irodalomtörténet kegyeletes soraiban (némelyik még ott sem) él. Akkor mégis a hajnal hegedősei, aurorás igricek - akiknek viaskodása elé «Superint.» Kis János így énekel az évkönyvet útjára indító versében Aurorához: «Menj! jó szerentse mindenütt vezessen, Előtted éj' s felhők oszoljanak, Pirultod szebb virradást fénylessen...» Az éjt, felhőt oszlató Aurora tíz éven át szebb virradás pirkadati fényével világított a magyar irodalmi életbe és a tizedik évkönyv a vezér halálakor jelent meg. A százéve halott Kisfaludy Károly irodalmi harcát megharcolta és emléke: mint régi bibliai példa.