Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ

MAGYAR IRODALOM Apró bírálatok

Illés Endre:

Amyr. Drasche-Lázár Alfréd regénye. Franklin. - Műfaja? Vannak fényképek, melyeken a lefényképezett alak mellett virágos asztalon egy másik fénykép áll. Azon is meg lehet ismerni az ünnepeltet. Fénykép a fényképben. Ez Drashe-Lázár írásának pontosabb műfaja. - A története? Tölgyes Ádám, az «országos hírű» író keleti meséjű színdarabot ír. A darab címe: Amyr. Ez az Amyr - fiatal s szép szűz. Az igazság megtestesítője. Már az első felvonásban megjelenik a darab hősénél, Omár sejknél. Omár felismeri benne a megváltó igazságot és népét rá akarja venni, hogy kövessék. De a nép máglyára ítéli Amyrt. S Omár is belenyugszik ebbe az ítéletbe. Amyr azonban nem ég el, - tűzmadárként elrepül. - Így a darab. S ugyanígy Tölgyes Ádám élete is. Egy álarcosbál forgatagában egy fiatal, szép lány Mary (szellemes anagrammal: Amyr) a híres író elé áll és közli vele: «Írásai üresek, ponyvák, hazugak.» Az író erre irányt változtat. Az igazságot keresi ezentúl, s hogy biztosabban megtalálja: feleségül veszi Mary - Amyrt. Azonban az igazságkeresés közben barátai elfordulnak tőle. Sikerei többé nincsenek. S így Tölgyes Ádám számára terhessé válik az igazság. És lassan terhessé az igazság megtestesítője: Amyr is. De Amyr sem hiába volt tűzmadár a nagy író darabjában: mikor látja szerelmese vívódását, - egy taxin elrepül, hogy soha többé ne térjen vissza. - A regény kidolgozása? Naiv bonyolultságában zavarosan átlátszó történet. Mulatságossá - a szerző akarata ellenére - a bonyodalmaktól is független epizódok teszik. Amyrnak semmiség például föld alá ásott aranyat megérezni, s egy toppantással napvilágra is hozni. S Drasche-Lázárnak is semmiség hősnőjét Morelandból Denverbe szállítani: ha pillanatnyilag megszorult bonyodalmakban, egyszerű írói keresetlenséggel ládázott teheráruként adja fel Amyrt. - Semmi, semmi élet nincs ebben az Amyrban. S még ennél is kevesebb irodalom. Igazság. Vagy valami efféle. Ami érték volna.

(i. e.):

Szent Gellért. Lázár István ősmagyar regénye. - Ismeretlen irodalomtörténeti adatokat közreadni: kötelesség. Lázár István «Szent Gellért» c. regényének előszavából megtudjuk, hogy az író a X. századbeli Bene vitéz utolsó sarja; irodalmi munkásságát 1903-ban egyszerre négy verseskötettel kezdte; a magyar nép- és közéletből vett, valamint keleti tárgyú regényeivel hamarosan a legnépszerűbb magyar írók sorába emelkedett; Krisztus c. regényét már a világirodalom egyik legnagyobb alkotásának tartják; vagy száz kötetnyi könyvet írt; s ő ma az ország legolvasottabb írója: könyvei körülbelül két és fél millió példányban forognak közkézen. Ez a bevezetés érdekes. Adatai egészen újak, közlései meglepőek. Az utána következő regény azonban már mit sem bír ezekből a tulajdonságokból. Az egész munka nem egyéb, mint önkényesen toldozgatott-foltozgatott történelmi anyagon ízléstelenül színes és dús álmatyóhímzés. Ál-holmi s ál-tulajdonság különben minden ebben a regényben. Áltörténelmiség, álpogánykodás. álkereszténység. s Mindezek felett Szent Gellért élet s szín nélküli alakja lebeg.

(F. Z.):

Hamvas H. Sándor. Az utca. Novellák. Iparkodva írt, részelteikben néhol vonzó, egészükben kissé ingatag elbeszélések.

(F. Z.):

Paul Bourget: A lelkiismeret. Regény, fordította Dánielné Lengyel Laura. Ez a regény az agg írónak fáradhatatlan szorgalmáról tanuskodik. Zakatol pszichologizálásának immár zötyögősre kopott cséplőgépe, de csak üres szalma hull belőle.