Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 22. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁG
A gazdasági és a társadalmi bajok forrását keresték már az aranyban, a hitelben, a termelésben, de végül csak magában az emberben lehet az s csak ott is lehet megtalálni. Ez pedig még titokzatos, feltáratlan terület s aki számokkal közelit hozzá, annak nagyon óvatosnak kell lennie, mert kifejező erőben minden művészi eszköz között a szám a legszegényesebb.
Mégis, a számok indítják meg a tájékozódás folyamatát. S a számok arra mutatnak, hogy az utolsó két évtized az emberiség fejlődésének kora volt s hogy éppen most értünk el odáig, ahol a fejlődés ez új eredményének első próbáját kell kiállania.
E két évtized alatt a háború ellenére és a háború nyomában járó bajok, nélkülözések, ínségek ellenére állandóan szaporodott a munkabíró emberek száma, megnövekedett az átlagos életkor, csökkent a halandóság és emelkedett a kultúrális színvonal.
Így volt ez az egész világon és így azokban az államokban is, amelyek a legjobban szenvedték a háború pusztításait s amelyeknek így a legközvetlenebbül kellett szenvedniük a háború következményei miatt is. - Így volt ez nálunk is; a munkabíró nép szaporodása tekintetében még nagyobb mértékben, mint bárhol másutt.
A háború évtizede alatt a mai Magyarország népe 372.000 fővel növekedett, amiből 81.000 volt a férfi és 291.000 a nő. De 1920-ban e kis ország területén a 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma kétszázezerrel volt kevesebb, mint tíz évvel azelőtt; a 14 évesnél idősebb, a munkabíró lakosság növekedése pedig e tíz év alatt 572.000 fő volt. Mivel a férfiak a harctereken pusztultak, eme növekedésnek nem egészen a harmadrésze volt csak a férfi, a többi nő volt. De a tizennégy évnél idősebb férfinép számának gyarapodása együtt még így is ugyanoly olyan tempójú volt, mint például az évszázad első tizedében, a nőké pedig kétszer akkora. A férfiak száma természetesen nem növekedett a hadköteles korosztályokban, ahol a háború körülbelül azt pusztította el, ami egyébként a tíz év várható népnövekedése lett volna, de igen nagy mértékben megduzzadt a férfinép 15 és 22 év között és a negyven évtől felfelé. - S általában véve mindenütt nagyon megjavultak a halandósági viszonyok az itthon maradottak között: a gyermekkorban és a felnőtt korosztályokban egyformán, 1920-ban nem egy életkorban negyedrésszel kisebb volt a halálozási arányszám, mint tíz évvel azelőtt.
Azóta ugyanez a fejlődés még tovább haladt. S az eddigi számok szerint már bizonyos, hogy a most következő népszámlálás a 15 évnél fiatalabb nép számát körülbelül olyan nagynak fogja találni, mint amilyen tíz évvel ezelőtt volt, felnőttekben pedig körülbelül 1.2 millió fővel vagyunk gazdagabbak, mint húsz évvel ezelőtt, 1910-ben voltunk. - Akkor 5 millió munkabíró ember dolgozott a szűk határok között, ma 6.2 millió. Németországban ugyanez alatt az idő alatt a felnőttek csak felényi arányban gyarapodtak, mint nálunk.
Itt van a gazdasági és a társadalmi nehézségek forrása, de itt van egyúttal ez az erő is, amely ezeknek a bajoknak a legyőzésére szükséges. Végeredményben ez nem a hanyatlásnak, hanem az emelkedésnek és az izmosodásnak a korszaka. Az, hogy a közegészségügyi viszonyok javulnak, hogy a halandóság minden életkorban csökken, hogy az átlagos életkor nemcsak látszólag, hanem valójában is növekszik, hogy a csecsemőtől számítva mindenkinek több valószínűsége van a következő születésnapjának a megérésére, mint volt addig, az mind arra vall, hogy a panaszok, amelyek ma sajtót és közéletet betöltenek, nem egészen arányosak azzal az élettel, amiben valóban benne élünk. Miután a lényegben való fejlődés kétségtelen, arra kell gondolni, mintha a technika általános fejlődése mellett egyúttal a panasz technikája is fejlődött volna és ez tenné a közhangulatot olyan végtelenül keserűvé és lemondóvá.
Azonban egyúttal el is érkeztünk ahhoz a határhoz, amely a most következő években e fejlődésben gátat jelent. A háborús, csökkent születésű évjáratok most lépnek be a munkabíró korosztályokba, ezek pedig alig felényien vannak, mint a régebbi korosztályok. Ez évtől kezdve nálunk évente mintegy 50.000 fővel kisebb lesz az új munkakínálat, mint volt eddig és így tart körülbelül négy éven keresztül. Ez lényeges apadást jelent és mivel ez nemcsak nálunk van így, hanem világszerte mindenütt - ahol a háború pusztított -, a munkanélküliség apadására számíthatunk. E nagy cezura után pedig kisebb mértékű utánpótlás következik majd, mert a születések száma a háború óta mindenütt kisebb, mint előtte volt; a fejlődés iránya mindenütt ez: kevesebb újszülött, de minden újszülött számára az életbenmaradásnak nagyobb lehetősége. Ez a változás nem egy ország számára nagyon is mélyrehatónak igérkezik. A statisztika szerint a Német Birodalom most jutott el arra a határra, amelyen túl népének talán már a Franciaországéhoz hasonló természetű, bár egyelőre még nem olyan rohamos csökkenése következhetik.
Ma tehát még a fejlődés szakaszában vagyunk, de e fejlődés végén. A gyorsan növekvő nép szétfeszítette régi társadalmi és gazdasági kereteit és innen van a nagy nyugtalanság, amelyben élünk. De a nemzetek életerejének ez a túláradása szünőfélben van és a most következő éveknek a rendeződést kell meghozniok.
Hogy azután merre vezet majd az út, azt a számok nem mondhatják meg. A társadalom jövője a léleknek olyan mélységeiben él ma, ahova a számok nem érnek el.