Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 22. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ · / · Schöpflin Aladár: BEMUTATÓK

Schöpflin Aladár: BEMUTATÓK
A fellegek lovagja - Csathó Kálmán színműve a Nemzeti Színházban

Nem okos dolog egy kislányt a véka alatt tartani, elzárni minden szórakozástól, fiatal emberekkel való érintkezéstől, tánctól, mert akkor könnyen áldozatul eshetik az útjába akadó első csirkefogó, gaz praktikájának. Ez a pedagógiai tanulság derül ki Csathó Kálmán új darabjából. Lám, ez a kis Katica, alföldi úri család leánya is milyen pórul járt! Nevelőapja és nevelőanyja olyan konzervatív magyarok, amilyen nagyon kevés van, ha van, a csonka hazában, úgy elzárják a világtól, hogy csak egy motordefektussal a tanyára leszálló repülő kell hozzá és megtörténnek vele a szentimentális irodalom csaknem összes motívumai: azonnali belehabarodás a repülőbe, kis magzat a szíve alatt, ál-öngyilkosság a kiáradt Berettyó partjára kitűzött kendővel, menekülés Pestre, menedéktalálás az erkölcstelen életű, de aranyszívű kokottnál és a goromba, de szintén jószívű szobaasszonynál, később a cinikusan romlott nagyvilági nagynéninél. Szegény kislányt már túlságosan is sajnálni kell, az ember már alig bír ki ennyi sajnálatot, de szerencsére megjön a derék festőművész nagybácsi, mindent megért és megbocsát, feleségül veszi az eltévedt báránykát, akibe már az első felvonásban is szerelmes volt és megjön, megért, megbocsát, sőt - persze elkésve - jobb pedagógiai elvekre tér a szigorú nevelőanya is.

Csathó minden írásában van valami könnyed szeretetreméltóság, ami abból származik, hogy fölötte áll témáinak, alakjainak, sőt sokszor mondanivalóinak is. Mintha meglehetősen felülről nézné őket is, a nézőteret is, amelyhez hozzáalkalmazza őket.

Ebben az új darabjában még ez sincs meg. Máskor legalább egy kis szénsavat szokott elegyíteni az édes szörpbe, - most ez az édesség sacharin-ízű, kényesebb gyomornak émelyedést okoz. A nézőtér kedvéért van ez így? Olyan alacsonyra becsüli az író és a Nemzeti Szinház a nézőteret, hogy ilyen marlitti édességekkel akarja jól tartani? Nem lehet máskép, mint kedvetlenül nézni, ha az író és a színház szövetkeznek a saját színvonaluk leszállítására.

Csathó pontosan ismeri a Nemzeti Szinház színészeit, tudja, mit tudnak legjobban. Mindegyiknek ad egy olyan szerepet, amelyben már sokszor bevált hangjaikat szólaltathatják meg s a színészek mind, Bayor Gizi, Odry, Gál, Petheő, Vaszary Piroska, Kiss Irén, Lehotay, Hettyey Aranka hiánytalanul beleilleszkednek azokba a játékformákba, melyeket odanyujt nekik. Csak Cs. Aczél Ilonával van néha egy kis baj, nem a művésznő hibájából, hanem a szövegéből: vannak pillanatok, mikor ez a máskülönben derék nevelőanya ellenszenvessé kezd válni túlrideg szavaival s ezt a művésznő a legjobb játékkal sem tudja közömbösíteni.