Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 22. szám
Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város.
E pillanatban el van hanyagolva. Az állam nem favorizálja. Nem kapott még egy kis egyetemet sem; nem kapott privilégiumokat. S ami nagyobb baj, nincs benne a köztudatban a fontossága, jelentősége és értéke.
Északnyugati végvár a Csonkaországban. Kassa óta öt vármegyének központja. A Tisza jobbpartján, Sátoraljaújhelytől Tiszafüredig minden reá koncentrálódik, Borsod, Gömör, Abaúj, Zemplén, sőt Szabolcs és Hajdu tiszaparti tájai is idetartoznak. Az országnak talán 15-öd része Miskolc hadtápterülete.
És ez a terület a legfontosabb ipari alapterületünk. Az egész Borsod szénbánya és erdőség. Minden falu végén szénbánya s a Bükkben ötvenezer hold összefüggő erdőség. A magyar Ruhr-vidék. Mihelyt a vízi utak kiépülnek, ez lesz az Alföld szénkamarája. Szene kitűnő barnaszén, amely chémiai feldolgozásra is elsőrendű. Erdőségeiben a bükk és a tölgy uralkodik. Tüzifa, ipari és műfa; a legnagyobb érték.
Csodálatos, hogy a kormányzat még nem vette észre a Miskolc-körzet rendkívüli jelentőségét. Ide kellett volna helyezni a selmeci bányászakadémiát, amelyet Sopronba vittek. Bizonyára ott is jó helyen van, de ennek a területnek véghetetlen fontosságú szervét lehetett volna kiképezni ebből a bányászakadémiából. A magyar ipari-jövő alapját kell megvetni egy ilyen tudományos és iskolai intézménnyel. Ami ipari lehetőségünk van, az mind itt van. Itt van a két legnagyobb gyártelep is, Ózd és Diósgyőr.
Az Alföldön a mezőgazdasági iparnak lesz jövője, de hol van az még. Itt viszont adva vannak a természeti kellékek a nagyipar, a nehézipar számára.
Milyen jó volna, ha már meg lenne szervezve az ipar-világa. Ez a táj is a földmívelésre van utalva ma még. S a földmívelés krizise itt látszik meg legjobban. Borsod déli vidéke, éppen a legjobb földek népe el van adósodva. A mezőgazdasági kamara elnöke szerint tíz gazda közül hét végkép eladósodott. Ellenben a felső borsodiak, a gyengébb és szűkebb földeken jobban élnek, mert segítségükre van az erdei ipar, a bánya és a gyár.
A természet szabja meg a jövőt. Erőszakosan nem lehet új gazdasági ágakat teremteni, ellenben az adott helyzetet erőszakosan el lehet hanyagolni és rontani. Itt az történik.
Azt kérdeztem, hány gazdasági iskola van ezen a területen. Kiderült, hogy egyetlenegy sincs. Van két téli tanfolyam, egy Miskolcon, egy Egerben. Ez az egész.
És hány ipariskola? Magasabb intézet? Technológia? Felső ipari oktatás? Semmi.
Ez nem maradhat így soká. Elementáris szükségletek követelik, hogy a kormány vegye kezébe a dolgot és programot dolgozzon ki a borsodi Bükk-vidék iparosítására.
Ha végrehajtják, az ország kincstárát lehet itt megnyitni s végtelen szükségünkben boldognak kell lenni, hogy még van egy táj, ahol ilyen dúsgazdag ipari lehetőséget érzünk.
Ahogy koncepciótlanul el van hanyagolva maga a borsodi ipartáj, éppenúgy el van hanyagolva fővárosa, Miskolc.
Miskolc egy hosszú és keskeny völgyben fekszik, kelet-nyugati vonulatban. Igazán egy utcás város, amely e miatt igen érdekesen fejlődött. Az Avast öleli körül. Nyugati végén Diósgyőr nőtt össze vele, keleti végén megnyilik a nagy Alföld síkja s a Sajóra támaszkodva, Hejőcsabáig nyúlt. Ezenkívül egy párhuzamos völgyön fejlődik tovább.
Ha az ember megáll a Nagylyány-temető magaslatán, csodálatos tájkép nyilik meg előtte. Északról a Bábonyi bérctől a Tetemvár-hegyig, délen a Ruzsin és Kőporostól az Avasig gyönyörű zöld alacsony hegyek, dombok. Lent a város sűrű tetői. Valósággal ideális kertváros. Nyugaton a diósgyőri gyár fehér füstfelhői, keleten a Sajótáj síkja. Nem lehet kedvesebb és bölcsebb elhelyezkedést kivánni. Távol egymástól az ipartelepek s a város egy jövő városrendezés után kész és festői paradicsom.
Most érik a terv, hogy Miskolc egy közigazgatási testté váljék a vele ma már teljesen összeépült Diósgyőrrel és Hejőcsabával. Így a kb. négy kilométer hosszú város nyugatra öt kilométerrel, keletre s délre három kilométerrel nőne. Pompás, tizenkét kilométeres város állana elő s a lakossága is valami 25.000-rel gyarapodna. Ma Miskolcnak kb. 60,000 lakosa van. Így lenne egy 85-90,000 lakosú város.
Ez maga hallatlanul megnövelné a jelentőségét országos viszonylatban. Szeged és Debrecen lakóinak jelentékeny része kint van a tanyákon és nem vesz részt a város központi és kultúréletében.
Miskolc egy ilyen közigazgatási ténnyel egyszerre Budapest után az ország első városa lehetne s akkor már csak emiatt sem hanyagolhatná el érdekeit semmiféle kormányzat.
S teljes joga van erre a kialakulásra, mert az életben, a valóságban tényleg már meg is van ez a hatalmas méret.
Én nagyon szeretem Miskolcot. Mindig gyönyörködtet az a pezsgő élet, amely utcáin folyik. Az alföldi nagy városok este kilenckor álomba borulnak, itt szinte fővárosi élet van éjfélig s még tovább. És minden akcióra hajlamos ez a város. A miskolci iparos és kereskedő olyan lendülettel él, hogy gyakoribb az, hogy túlméretezi üzletét s műhelyét, mint az, hogy szűkmarkúan és fösvényen kimaradjon a fejlődésből.
Most éppen kedvetlen a város. A mai szörnyű nehéz gazdasági válság ránehezedik a lelkekre. Sok a munkanélküli (kb. 1800-at tartanak nyilván), de még több az eladósodott s lélekzethez jutni nem tudó egzisztencia.
A jövő évtől sokat várnak. Kb. négy milliót fognak a tervek szerint jövő őszig beépíteni. Több nagy középületet terveznek. Főreáliskolát, rendőrségi székházat, postapalotát, új állami elemi iskolát, a keresk. és iparkamarának új székházat, amikor egy kultúrpalotára is lehetőség nyilik, kétszáz tisztviselőcsaládi házat és kereskedelmi repülőteret s számos magánépítkezést, így bankpalotákat fognak építeni. Ez a mozgás mind a város egységét és erejét és természetes követelő akaratát jelzi.
Akkora vitalitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyilik meg a számára, óriási energiák fognak munkába lépni.
Öröm fogott el, hogy nehány napot ott tölthettem s megéreztem, hogy a magyar életben mekkora vágy és erő van a fejlődésre.
Hátha még a guvernamentális politika fölfedezi a magyar iparkörzet jelentőségét és kibontakozik a borsodi iparélet programja.
Mert annak sürgősen ki kell pattannia. Nem vagyunk oly gazdagok, hogy mesterségesen tömjük be az életforrásokat.
A nagy Miskolc pedig a nemzeti jövő egyik legfontosabb kincse lesz.
Az egész vidék lakossága, néhány parányi sziget kivételével tiszta magyarság, - talán ez az egyetlen baja a magas politika szempontjából?