Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 21. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁGI FIGYELŐ

Dr. Nyulászi János: VÁLSÁG ÉS ETIKA

A.: Mindenki válságról beszél. Szaporodnak a munkanélküliek, csökkennek a jövedelmek, izgulnak az államháztartások vezetői, nem értem, miért van ez a válság.

B.: Azért, mert nincs elég arany. A mai pénz alapja a jegybankok pincéjében heverő arany, úgyhogy tulajdonkép a pénz maga is aranynak számít. Mivel pedig nincs mindenütt oly nagy mennyiségű arany, mint a franciáknál, ezért nem lehet mindenütt elég pénz forgalomban. Az évenként termelt aranymennyiség is egyre csökken és nem elégséges arra, hogy egyensúlyba jusson az újonnan termelt s egyre szaporodó árutömegek értékével. - Hiányzik ilymódon a pénz, amivel a termelt árut megfizethetik, s ezért van a katasztrofális áresés.

A.: Nem egészen értem. Az aranyra s illetve pénzre azért van szükségem, hogy érette valamit kapjak. Ha kevés az arany s illetve kevés a pénz, akkor annak vásárlóképessége magasabb. Az aranymennyiség tehát nem lehet a válságnak az oka. Mikor a mult évszázadban 1883 után felszökött az évi aranytermelés 4.6 millió unciáról 10 év alatt 10 millióra, a világ áru-indexe 82-ről 61-re esett. Mintahogy nem vezethet a válság megszüntetéséhez az, ha több arany kerül a jegybankok picéjébe és így több pénz lesz kibocsátható, mert ekkor is kérdés, hogy az a többpénz annak a kezébe jut-e, akinek a kevés aranyból kevese van, vagy pedig a többarany is ahhoz vándorol-e el, akinél ebből már úgyis elég van.

B.: Az lehet, hogy ebből az aranytöbbletből nem az kap, akinek most nincsen, de mégis csak megvan a valószínűség arra, hogyha az erősebb és gazdagabb ember többet költ, ebből többen részesednek, mert olyan munkához jutnak, amelyet az aranytöbblet nélkül senkisem végeztetne el. De különben is a válságnak az igazi oka az, hogy a világgazdaságra nézve nagy területek fogyasztói elvesztek. Kína, India, Oroszország nem vásárol, ezért kell számos amerikai, angol és más exportra dolgozó államok gyárainak üzemeiket korlátozni, munkásaikat elbocsátani. Nem tudják őket foglalkoztatni. Ezek nem keresnek, s így nem vásárolnak más államoktól.

A.: Nem tartom ezt indokoltnak. Ha ezek a területek egyszerűen elsüllyednének, vajjon azért az emberiség megmaradt része nem folytathatná életét s nem rendezkedhetnék be arra, hogy ezek nélkül is megéljen?

B.: Ne feledjük, hogy ezekre éppen azért van szükségünk, mert mi tőlük többet kapunk, mint mi adunk nekik, szóval nyerünk a rajtuk kötött üzleteken, de ezenkívül számos embert tudunk foglalkoztatni, akiknek nem lenne dolguk és akik az eladó nemzet közgazdasága részére értékeket szereznek.

B.: Nem tudom felfogni, miért kell Angliának vagy Amerikának ez a nyereség és munkanélküliei részére éppen az importállamok részére való foglalkoztatás, hiszen a válságban lévő gazdaságok eleget termelnek, sőt éppen az a baj, hogy többet termelnek, mint amennyit saját határaikon belül értékesíteni tudnak s így csak olyan gazdasági előnyöktől esnek el, amelyek talán jogosulatlanok is. - Hát nem lehet elképzelni azt, hogy a határokon belül termelt javak szolgáljanak mindenki eltartására s hogy minden munkáskéz foglalkoztatva legyen azáltal, hogy a munkaidőt a Ford recipéje szerint leszállítjuk?

B.: Nem. - Ezek a többletek szükségesek azoknak a szükségleteknek a kielégítésére, amelyek úgy az egyénnek, mint az államnak - hogy úgy fejezzem ki magam - merőben animális szükségletein felül vannak. Az intellektuális igények kielégítésénél, az írók, művészek, a luxus-kiadások ellátásánál feltétlenül szükség van ezekre a többletekre.

A.: Nem hiszem. Hiszen, ha ezek a társadalmak amugyis többet termelnek, a többtermelésből akkor is fedezhetik magasabb igényeiket, ha azokért a kínai, indus, vagy az orosz nem is fizet.

B.: Egyensúlyozott állapotban a bajok, amelyekről beszélünk, kevésbé érvényesülnek. A háború előtt is hallottunk a termelés anarchiájáról és más hasonló dolgokról, de a válság nem volt oly nagy méretű, mint most, mert a gazdasági folyamat évtizedeken keresztül az ellentétes igényeket és erőket bizonyos egyensúlyba hozta. Ez az egyensúlyi állapot a háborúval megszakadt és mindaddig, amíg az egyensúly nem áll helyre, a válságból kibontakozni nagyon bajos lesz.

A.: Az kétségtelen, hogy talán nem is annyira a háborúban, mint a háború utáni időben a rendes, normális keresetek képe megváltozott; lábrakapott a spekulatív nyereségek utáni hajsza, kialakult a közgazdasági martalócok típusa és egyáltalán a profitéhes vállalkozó. Ezeknek van szükségük erre a többletre és mivel a többletet nem tudják megszerezni Indiától és Kínától, kisajtolják azt a saját államuk polgáraitól. - Ez a válság igazi oka. Úgylátszik, hogy a javak és jövedelmek megoszlásánál van a baj.

B.: A gazdasági élet etikájának a háború alatt történt megváltozása kétségtelen tény. Azonban ez nem a kapitalista gazdálkodásnak a bűne, mert hisz az antikapitalista alapon szervezett és szervezendő társadalmakban is látunk példákat arra, hogy egyesek a maguk önző céljaira használják ki a közgazdaságot. Még az olyan átalakulatoknál is, mint aminők a mai modern államok legnagyobb része, látjuk, hogy hogyan pályáznak igen sokan, anélkül, hogy kapitalisták lennének, az államtól vagy egyáltalán a köztől elérhető nyereségekre. Sokan akarják fenntartani a saját maguk életstandardját a mások által megfizetett adó terhére. A közgazdasági élet etikájának leromlása nem csupán a kapitalizmus bűne. Igaza van Czettler Jenőnek abban, hogy a magántulajdon védelme nem adhat jogalapot a magántulajdonnal való visszaélésekre, de viszont a szocialista álláspont elfogadása sem adhat alapot az ezen a réven élvezett jogosulatlan hasznokra. A suum cuique elvét mind a két világfelfogásnak magáévá kell tenni.

A.: Tehát nem jutottunk volna tovább, mint ahova már a régi rómaiak és a kereszténység eljutottak?

B.: Nem. A közgazdasági élet etikai vonatkozásaiban, felismerésében nem jutottunk tovább, de nem szabad, hogy a gazdasági élet törvényszerűségének felismerése az abszolut fatalizmus karjaiba vessen minket, módot kell adnunk a gazdasági etika kifejlesztésére és elveinek érvényesülésére. Ez semmiesetre sem tökéletes orvosság, de lényegesen enyhíthet a válságon, s elvezethet a javak megoszlásának bizonyos helyesbitéséhez.