Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 21. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Elvek és tünetek
I.
Egy irodalmi, vagy pláne: világnézeti revű kiadásához ma pénzen, pénzen, pénzen és munkatársakon kívül elsősorban irodalmi és világnézeti álláspontra van szükség.
Európa szellemi életét (tudjuk, csak átmenetileg; tudjuk, nem először) a programnélküliség karakterizálja s igy érthető, ha periódusunk nem kedvező, revű-alapítás szempontjából.
S ha Csehszlovákia fiatal magyar írói e felismerésük dacára mégis megindítják a közeli hetekben az Új Munkát, ez amellett bizonyít, hogy speciális helyzetükben önként adódik program és álláspont.
A szó jobbik értelmében vett kisebbségi irodalom önmagára van utalva. Nincsenek fanatikus hívei, nincsenek mecénásai, jóformán olvasói sincsenek. Kétoldalra is szóló harccal kell bevennie minden nevetségesen csekély propoziciót is, közönnyel és tradicióinak «vidéki» determináltságával kell megbirkóznia rangjának minden látható és rejtett elismertetéseért.
Ezek a háborúságok eddig egyéni ambiciókban és letargiákban, vitairatokban és felfortyanásokban nyilvánultak meg s mint ez eredménytelenség mutatja, kevés haszonnal. Az Új Munka fogja majd csak közös nevezőre hozni a szétforgácsolódó építő és romboló akaratokat.
Mert rombolnunk is kell majd közönyt és előítéletet, hogy helyükbe új világszemléletet emeljünk, a kisebbségi magyar író új próféciáját idill és politikum nélkül.
Hadat üzenünk a förtelmes idillnek és a szellemileg alacsonyrendű tendenciának az irodalomban.
Az irodalom csak irodalom, semmi egyéb. De az uj író régen otthagyta már varázslatos elefántcsonttornyát s a piacokon ágál a nyüzsgő embersokaságban. Az új író felismervén szociális felelősségét, az idill misztikus és játszi félhomályból a
Szociális irodalmat akar az Új Munka mívelni, esztétikai céllal, a literális lehetőségek keretei között.
*
Az Új Munkát fiatal magyar írók szerkesztik, Darkó István, Győry Dezső, Mécs László, Szvatkó Pál és e sorok irója. Mindegyikük szellemi és irodalmi kifejlődése már a «változott viszony» korszakába esik, amely tény több mindenre kötelezi őket.
1. Felelősségre egy nyelvvel szemben, melynek e területen való léte vagy nemléte jóformán rajtuk fordul meg;
2. szociális beállítottságra, mely kisebbségi helyzetükből önként folyik;
3. kritikára és önkritikára.
Lagymatag ábrándok és démonikus pózok nélkül, az irodalom és a szenvedők iránti alázattal, bizonyosfokú pesszimizmussal, de összeszoritott foggal s felfokozott energiával indítjuk majd útnak az 1930-as esztendő alkonyán az Új Munkát.
Az Új Munka és a köréje csoportosult írók, Csehszlovákia minden elhivatott magyar írástudója az egyetemes magyar irodalomtól csupán kritikát és objektivitást kér és vár.