Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 21. szám
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm volt, akit átkaroltam
s vétkeztem jaj, nyughatatlan szemmel,
áldj meg uram örök szerelemmel.
Hajtásaim te nyirbáld le szépen,
buja vágyam te tartsd ujra féken,
soha többé ne hevüljek máson,
ő legyen a legszebb hitvallásom.
Hütlen szivem vezesd immár jóra,
harcos eszem csábitsd nyugovóra,
add, hogy a bünt többé ne keressem,
add uram, hogy mindig őt szeressem.
Állj elém, hogy soha át ne lépjem,
mondd, hogy szava csontjaimba égjen
áldj meg, unszolj, térits meg magadnak,
add uram, hogy csak vele maradjak.
Másokat jaj többé ne kivánjak,
szerelemre asszonyt meg ne szánjak,
hivni, várni mindig csak őt tudjam,
add uram, hogy soha meg ne unjam.
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm volt akit átkaroltam
s vétkeztem jaj, nyughatatlan szemmel,
áldj meg uram őrök szerelemmel.