Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 17. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Vers
Némely versekről némi módosítással el lehet mondani az Írás szavait:
A szemről például Rolla Margitnak eszébe jut ez az összetétel:
Néha elnézem hosszan szemed...
Két sugaras,
Dússzirmú
Fájvirág.
De eszébe jut még ez is:
S távolabb folytatja:
Néha elnézem hosszan a szemed.
Két gyönyörű,
Kigyujtott
Lélekfáklya
S eszébe jut sok minden még:
Néha elnézem hosszan a szemed.
Két fény-kehely,
Titok-tó,
Csudaország.
A vers néha érzések hordozója. Néha gondolatoké. Kifejezhet kollektív életszemléletet. S hírt adhat az individuumról. Ezer arca s tartalma van a versnek. Rolla Margit verseinek minden tartalma a -
Nem erezi át az élet pirossága ezeket a szavakat. S ezek a versek is olyanok, mint a papírból készült
Szép mindenektől messze lenni
s úgy nézni már, mint régi képet.
Aranyló őszt
és égi kéket.
Szép mindenektől messze lenni.
Bágyadt, őszi színek, erősen fázékony érzékenység s majdnem beteges
Első kötetükkel jelentkező költők - s különösen nők - szavainak árama különben is mindig a lemondás partjai felé tart. Egyelőre nem rajzolódik ki semmilyen egyéni arc Rolla Margit kötetéből.
A kötetben található ugyan nyolc-tíz vers, amely határozottan egyéni hangú. De idegen egyéniség - egészen tisztán s kihallatszóan Tóth Árpád, Szép Ernő s Pósa Lajos - hangja.
A forma: készenkapott. A technika - mint fiatal költőknél általában - megszokottan sima és jó.