Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 16. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Vers · / · Illés Endre: BARTALIS JÁNOS
S hogy ez a költő csak a körülötte élő természet világát látja, s minden fájdalmak közül csak a sajátját kéri számon, - valahogy oly természetes.
Nem az emberi közösség költője. Nem is lehet. Mert az alsókosályi élettel kivonta magát az emberi közösségekből. S nem kollektív érzések továbbzendítője. úgy ég benne a szomorúság parazsa, az esszenciális szomorúságé, hogy csak a saját égő fájdalmát érzi. Másokét nem.
De ez a fájdalom sem lobog, mint egy Shakespeare-tragédia. Ezt a fájdalmat úgy mutatja meg, mint ahogy Csehov hősei jönnek be valahogy a színpadra, tétován jönnek s tétován megállnak, állnak egyideig, tépelődnek, küszködnek a megbízhatatlan szóval, azután észrevétlenül, szinte megkönnyebbülve, hogy ez eszükbejutott, a mellükhöz nyúlnak, s a bordák mögül egy csendes mozdulattal kiveszik a meztelen szívüket, s azt mutatják fel a közönségnek.
Így tesz Bartalis is.
A meztelen szívét mutatja meg.