Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 16. szám
Hajol a föld halál felé.
Ájult a szivetek verése.
Most még tartlak két kezembe'
súgom panaszom esti kékbe.
A föld, az ég s a csend
sötét mitoszok álmával tele.
Testvér! T estvér!
az ős tarlón halott kalászok
sírnak zizegve.
S a mélyben
megrezdül mégegyszer
s az elhalt kin újra éled,
csak most nvughass, most - egy percre,
s örökre elmegyek véled.