Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 16. szám · / ·
A történelmi szemlélet szerint az emberi fejlődés során a mezőgazdasági foglalkozás az alapvető kulturális lépés. Az ipar s később a pénzgazdálkodás fokozatának többi foglalkozási ágai ebből fejlődnek ki. De miután a világ egyes államaiban és gazdasági területein minden látható ok nélkül annyi fokozatot találunk, kérdés, hogy vajjon valójában folyik-e hát az a fejlődés, amelyről feltételezzük, hogy befolyásolja gazdaságtörténelmünket.
Huszonhárom államnak ismerjük utolsó két népszámlálási anyagát olyan részletesen, hogy a foglalkozási ágak változását meg lehessen belőlük ítélni. - E huszonhárom állam kereső népe együtt az utolsóelőtti népszámlálás időpontjában, - amely természetesen nem volt mindenütt ugyanakkor, de amelyek közül a legtöbb még a háború előtt s az arra következő már a háború után hajtatott végre, - 298.8 millió volt, ami az adatok szerint a népszámlálási időszak alatt 312.6 millióra gyarapodott. - Ez 13.8 millió, azaz 4.6 százalékos növekedés. - Ugyanakkor a mezőgazdasági kereső népesség ugyanezekben az államokban 159.8 millióról 162.0 millióra nőtt, ami mindössze 1.3 százalékos gyarapodást jelenti a mezőgazdasági kereső népességnek. - Lényegesen elmarad tehát a dolgozók számának növekedése megett. 13.8 millió új dolgozóból csak 2.2 millió maradt meg a mezőgazdasági ágazat mellett, holott minden valószinűség amellett szól, hogy e 13.8 millió léleknek nagyobb részt éppen a mezőgazdasági népesség gyarapodása támasztotta életre és az nevelte a nemzetgazdaságok számára. Nemcsak azért, mert ezekben az államokban a mezőgazdasági népesség meghaladja a többit, hanem azért is, mert a mezőgazdasági népesség természetes szaporodása köztudomás szerint nagyobb, mint a többi rétegeké.
Ez az adat világosan mutatja, hogy a mezőgazdasági népesség aránya visszaesőben van, mert hiszen mind jobbam elmarad a dolgozók szaporodása mellett. A százalékos adatok mégis azt mutatják, hogy a 23 állam közül tizenegyben lett nagyobb a mezőgazdasági dolgozók aránya, mint volt az első népszámlálás idején. Ez azonban hat esetben nem jelentette a mezőgazdasági népesség valóságos gyarapodását, hanem csak azt, hogy az egyes államok gazdasági szerkezetének megváltozása folytán a mezőgazdaság aránya lényeges növekvés nélkül is nagyobbnak tűnik fel a többi foglalkozási ágakhoz arányítva.
Valójában csak hat állam van, amelyben a mezőgazdasági kereső népesség aránya abszolute és relative is növekedett. Legnagyobb volt a növekedés ezek közül az államok közül Egyiptomban, ahol a népszámlálás 1907-ben 2.4 millió mezőgazdasági keresőt tüntetett fel, 1917-ben pedig 4.0 milliót. Azonban itt a felvételi módszernek a változásáról lehet szó, mert a gyarapodásból másfél millió fő a nőkre esik. A statisztika szerint a nők részesedése a mezőgazdaságban e tíz év alatt 104.000-ről 1.6 millióra növekedett. Ez nem képzelhető el a nemzeti szokások forradalmi átalakulásának eredményeként, hanem csak úgy, hogy a statisztika más módszerrel dolgozott a második népszámlálás idején, mint az elsőn.
A többi államok, amelyeknek mezőgazdasága gyarapodott: Bulgária, Dél-Afrika, - itt a színeseknek a mezőgazdasági munkába való hatalmas arányú bevonása folyt le 1911 és 1921 között, amikor a fehér lakosság száma lényegesen fogyott s ennek következtében a fehér mezőgazdasági népesség arányszáma csak látszólag növekedett; - Görögország, Franciaország - itt a nők nemcsak pótolták, hanem túl is haladták a mezőgazdaságban az onnan elvont férfiak helyén támadt űrt; 1911 és 1921 között a Franciaországban dolgozó férfiak száma 13.2 millióról 13.1 millióra csökkent, a dolgozó nőké ellenben 7.7 millióról 8.6 millióra szaporodott; a mezőgazdaság 300.000 férfit vesztett e tíz év alatt, de 720.000 nőt nyert; - a sor végén áll Magyarország. Magyarországon 1910 és 1920 között - a mai területen - a dolgozók száma félmillióval növekedett, s ebből 400.000 fő gyarapította a mezőgazdaság munkaerejét. Azonban a helyzet voltaképen nálunk sem ilyen egyszerű. A háború alatt a nők munkája folytán természetesen növekedett a magyar mezőgazdaság dolgozóinak száma - holott tőle vonták el a legnagyobb munkabíró tömegeket a hadsereg céljaira, - a háború után pedig, a kommün alatt mindenki vidékre menekült, aki tehette s az ipari munka megszünte folytán a 1920. évi népszámlálás nagy városi tömegeket vett számba a vidéken s a mezőgazdaságban. A most következő népszámlálás a jelek szerint e tekintetben igen gyökeres átalakulásról fog majd beszámolni. Azonban kétségtelen az is, hogy az iparellenes közhangulat nálunk nagy mértékben érezteti hatását a pályaválasztás tekintetében is. E számok reánk vonatkoztatva azt a gazdasági hanyatlást mutatják; amelyben a háború következtében részünk volt. Ha a mezőgazdaságból élők száma valóban növekedett is, ezt egy pillanatig sem fogta fel nálunk senki nyereségként. A világ fejlődésének iránya gazdasági értelemben valóban az ipari foglalkozások felé mutat.
Amint ezek az adatok mutatják, még olyan időkben sem állott meg ez a fejlődés, amelyben pedig a világháború ugyancsak megnövelte az élelmiszerek és nyersanyagok termelőjének, a mezőgazdaságnak a jelentőségét. Jellemző, hogy azok között az államok között, amelyekben a mezőgazdaságban foglalkozók száma az utóbbi évtized alatt is csökkent, ott van Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Németország, Kanada; az Egyesült Államok, - itt 1910-ben még 33.2, 1920-ban már csak 26.3% a mezőgazdasági kereső népesség aránya amely számszerűen is 1.9 millióval apadt a tíz év alatt az Egyesült Államok területén, anélkül, hogy azért a mezőgazdasági termelés mennyisége csökkent volna; - Svájc, Hollandia, Ausztrália, Skócia, Anglia. Az ipari jellegű államok között egész sora azoknak az államoknak is, amelyek elsősorban mezőgazdasági jellegükről és mezőgazdasági vezető szerepükről ismeretesek a világgazdaságban.