Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 16. szám · / · MÓRICZ MIKLÓS: AZ EMBER ÉS A VAGYON

MÓRICZ MIKLÓS: AZ EMBER ÉS A VAGYON
A VILÁGGAZDASÁGI FEJLŐDÉS IRÁNYA
A gazdasági fejlettség rangsora

Gazdasági értékelés szerint az az állam a fejlettebb, amelyiknek átlagpolgárai nagyobb jövedelmekre tudnak szert tenni. Ez a szempont azoknak az államoknak juttatja az elsőséget, amelyeknek ipara, kereskedelme fejlett és mezőgazdasága, ha van, intenzív, vagy akár a többi termelési ágak mellett háttérbe szorul. A fejlődésnek ez az iránya legtisztábban a lakosság foglalkozásának megoszlásában tükröződik vissza. Azokban az államokban, amelyek még kezdetleges gazdasági viszonyok között élnek, a lakosság megoszlása túlnyomóan agrárjellegű; ha a fejlődés megindul, differenciálódás következik be, a mezőgazdasági népesség aránya mind kisebbre zsugorodik - legtöbbször anélkül, hogy ez a mezőgazdasági termelés értékének csökkenését is jelentené, - és mind változatosabb lesz a foglalkozások képe. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és az értelmiségi foglalkozások is mind nagyobb hányadot foglalnak le a lakosságból.

E tekintetben a szélsőség elég nagy. A statisztika szerint 37 államnak 934 milliónyi népességéből 456 millió végez kereső munkát s ebből 264 milliót foglalkoztat a mezőgazdasági munka. A keresőknek ez 58%-a. Tényleg pedig a két szélső határ ez: Szovjet-Oroszország áll a sor elején; dolgozóinak 86.7%-a foglalkozik mezőgazdasággal; a sort Anglia és Wales (Skócia és Irország nélkül) zárja be, ahol a keresőknek csak 6.8%-a folytat mezőgazdasági munkát. Anglia azonban nem is tudja önmagát ellátni mezőgazdasági terményekkel s ennélfogva itt már a modern gazdasági élet túlfejlett fokával találkozunk szembe, olyan fokával, amelyen a közvetlen termelés munkája helyett a szervezés munkája lép előtérbe és az biztosítja az állam gazdasági fennállását, sőt virágzását. Az orosz nép maga látja el önmagát, de az orosz arányszám nem feltétele ennek az önállóságnak Az amerikai Egyesült-Államok kereső népének mindössze 26.3%-a foglalkozik mezőgazdasági munkával, pedig az Egyesült-Államok nem szorulnak mezőgazdasági termékek bevitelére; az Államok 1928-ban 10 milliárd dollárért vásároltak külföldön és ugyanakkor háromnegyed milliárd dollárért adtak el a külföldnek élőállatokat, élelmi cikkeket és italokat, A nyers hiány 250 millió dollár, ami az amerikai méretek mellett elenyésző mennyiség. Németországban a mezőgazdasági kereső népesség arányszáma 30.5%; Németország 1928-ban 4300 millió márkáért vásárolt a külföldről és 630 millióért adott el a külföldnek élőállatokat, élelmicikkeket és italokat, ami rosszabb arány az Egyesült-Államokénál, pedig a mezőgazdasági keresők száma Németországban nagyobb mint ott. Nyilvánvaló tehát, hogy a mezőgazdasági tekintetben való ellátás kérdése nemcsak a mezőgazdasági kereső népesség arányszámától függ. Azonban a mezőgazdasági termelés még nem merül ki az élelmezési cikkekkel és az élőállatokkal s ez magában még nem ad képet sem Amerikának, sem Németországnak valóságos mezőgazdasági teljesítő erejéről és helyzetéről. A mezőgazdaság, - amelybe mindig beleértjük az állattenyésztést, az erdészetet és a halászatot is, - végső eredményben az ipari nyersanyagok nagyobbik felét is szolgáltatja s az egész árulajstromnak áttanulmányozására lenne szükségünk ahhoz, hogy megállapíthassuk, mennyiben részesedik a mezőgazdaság az államok belső termelésében, fogyasztásában és külkereskedelmében.

Hollandia, amelyet elsősorban mezőgazdasági jellegéről ismerünk, kereső népének 23.6%-át foglalkoztatja ezzel a munkaágazattal. Ennek az államnak külkereskedelme pedig már a mezőgazdasági alapanyagok, - élőállatok, élelmiszerek és italok, - tekintetében is aktív, mert bevitele 710 millió forint, kivitele 800 millió. - Ausztrália parti, kultúrterülete, ahol európai értelemben vett kultúrélet folyik, a mezőgazdaságra alapítja egész gazdasági életét, azonban kereső népének csak 22.9%-a foglalkozik maga is mezőgazdasággal. Új-Zélandban sem sokkal rosszabb a helyzet: 24.1 %-os a mezőgazdasági kereső népesség. Argentinában is csak 16.8%-os arányszámot találunk. S ezek mégis mind mezőgazdasági jellegű államok.

Ezeknél az utóbbi államoknál hozzánk közelebbálló példa, - akárcsak a Hollandiáé volt, - az, hogy Dánia kereső népéből csak 34.8%-a mezőgazda, holott kivitelének 82%-a esik az előbb felsorolt mezőgazdasági terményekre és termékekre; bevitelében ezek a cikkek 24%-kal szerepelnek. Franciaországban a mezőgazdasági kereső népesség aránya 41.9%; 1928-ban 12 milliárd frank volt oda a bevitel, 4.8 milliárd a kivitel az előbbi terményekből és termékekből. Spanyolország 56.1%-os mezőgazdasági népességgel mezőgazdasági termények tekintetében kiviteli ország, Olaszország pontosan ugyanannyi mezőgazdasági keresővel bevitelre szorul. S itt az a kérdés, hogy vajjon iparának Spanyolországénál fejlettebb volta kényszeríti-e élelmiszerek bevitelére vagy ennek az ipari fejlettségnek köszönheti-e hát azt, hogy igényeit olyan fokra tudta emelni, amelyen a saját belső termelése nem elégítheti ki s hogy igényeit mégis fedezni tudja?

A mezőgazdasági foglalkoztatottság arányszámai között talán a legnagyobb meglepetés az, hogy Brit-India és a hindu államok népe e tekintetben lényegesen jobb viszonyok között van az európai és ázsiai Oroszországénál. India kereső népének nem egészen háromnegyed része (72.3%) foglalkozik mezőgazdasággal, tehát a megoszlási arányszám sokkalta alacsonyabb, mint Oroszországban; ipara lényegesen fejlettebb, kereskedelemmel foglalkozó rétege két és félszer olyan erős, mint amilyet Oroszországban találunk, értelmiségi osztálya is fejlettebb, mint ott, anélkül, hogy állami közigazgatási szervezetét túlerősnek lehetne mondani. Igen fontos körülmény, hogy fejlettségi sors rendjében megelőzi Bulgáriát, Romániát, - amelynek foglalkozási megoszlását csak 1913-ból ismerjük, s amely a kultúr Erdélynek, a Bánságnak, s Bukovinának hozzácsatolása után e tekintetben lényegesen emelkedett, - Litvániát és Lengyelországot. Európai államokat, amelyek az európai kultúra tűzhelyéhez mégis mindig elég közel állottak. Legalább földrajzi értelemben. India gazdasági fejlődése nem az angol befolyás eredménye, hanem annak a jele, hogy gazdasági értelemben a nem európai jellegű kultúrának ugyanolyan a fejlődési iránya, mint a mienké, csak a tempója lassúbb. Különben India adatai így csak nagy átlagokat mutatnak. Ha részletesen tanulmányozhatnók államait, megtalálnák közöttük a fejlődési fokozatok egyes képviselőit. Kezdetleges, agrárjellegű országokat az ipar és kereskedelem szempontjából fejlettebbek mellett. Ugyanilyen eredményre jutunk bármely állam, sőt bármely nagyobb közigazgatási egység részletes vizsgálata útján. Szepes megye járásainak községei és városai pontosan ugyanolyan diagrammot adnak, mint amilyet Európa, India, vagy akár a világ államai együtt. Ami a világ államainak sorában Oroszország, Bulgária, Románia, az e megyében a falvakat jelzi; ami ott Anglia, vagy az Egyesült-Államok, itt egy-egy városkát mutat.

India után a Délafrikai Unió következik, ha az ottani adatokat egységesen számítjuk, tekintet nélkül arra, hogy fehérekre, vagy színesekre vonatkoznak-e azok. Így számítva 6.929.0 ezer lakosa van ennek a kis Uniónak, akik közül 1,677.000 a fehér, nem egészen hatszázezer a bevándorolt színes s a többi benszülött. 1921-ben együttesen számítva 69.5%-nyi kereső népesség foglalkozott mezőgazdasággal, de csak 31.2% fehér és 75.0% színes. A fehérek társadalma tehát egészen más fejlődési fokba tartozik, mint a színeseké, akik itt körülbelül ugyanazon a fokon állanak, mint India. A délafrikai statisztika ezzel az elkülönített adatszolgáltatással becses adalékokat szolgáltat a fehérek szerepére vonatkozóan, azonban magának az államnak gazdasági helyzetét csak az egyesített adatok mutatják meg.

A sorban Egyiptom következik, 69.2%-os mezőgazdasági kereső népességgel. Finnországban 68.9, Lettországban 68, Észtországban 65.6, Mexikóban 63% a mezőgazdasági keresők aránya.

Magyarország az 1920. évi népszámlálás eredménye szerint itt foglalja el a maga helyét, 58.2%-os mezőgazdasági kereső rétegével. A mai gazdasági színvonal tekintetében ez majdnem pontosan a középvonal, mert ezekben az államokban és országokban a mezőgazdasági rétegarány a keresők között 58%; ha az egész emberi nemet számszerint tekintjük, akkor a fejlettség tekintetében Magyarországot kereken mintegy 400 milliónyi lélek haladja meg. A világnak kétségtelenül az a része, amelyet európai szemmel kultúrállamoknak tekintünk, - bár egynéhány olyan gazdasági test is van még ebben a sorban, amelyről azt kellett volna hinnünk, hogy kultúra tekintetében előttük járunk. (Természetesen csak gazdasági kultúráról beszélünk itt. Az általános értelemben vett kultúra ismertető jelei nem férnek be a gazdasági élet tényezőinek sorozatába.)

A nálunk fejlettebb államok sora ez: Portugália 57.5, Spanyolország és Olaszország 56.1, Görögország 53.7, a Szabad Ir Állam 52.1, Luxemburg 44.5, Franciaország 41.5, Svédország 40.7, Csehszlovákia 40.3, Norvégia 36.8, Csile 36.6, Kanada 35.0, Dánia 34.8, Ausztria 31.9, Németország 30.5, Új-Zéland 27.1, az amerikai Egyesült-Államok 26.3, Svájc 25.9, Hollandia 23.6, Ausztrália 22.9, Belgium 19.1, Argentina 16.8, Skócia 10.1 és Anglia Walesszel együtt 6.8%-os mezőgazdasági kereső népréteggel.

Ha a nagy egységeket állítjuk egymással szembe, Európának a népessége Oroszország és Törökország nélkül, s egynéhány kisebb egység elhagyásával 300 millió, amiből 155 millió a kereső s ebből 65 millió folytat mezőgazdasági természetű munkát. A keresőknek ez 42%-a, vagyis a gazdasági értelemben oly fejlettnek vélt Európa színvonala elmarad az Egyesült-Államoké mögött. Ennek az európai középvonalnak Franciaország felel meg; az amerikai átlagot pedig, amint láttuk, csak kevés európai állam haladja túl.

Ebben a viszonylatban nézve Magyarország eléggé hátra van az európai fejlődés rangsorán. Csak Bulgária, Románia, Litvánia, Lengyelország, Finn-, Lett és Észtország van mögötte. S természetesen Oroszország, amely azonban valójában külön világ. Igaz, hogy Magyarországot a mögötte sorakozó államoktól elég nagy ugrás választja el, úgy hogy joggal számíthatjuk az európai államok középső osztályába s nem azok közé, amelyek a legalacsonyabb fokon állanak. Észtország kereső népének, amely közvetlenül mögöttünk van az európai államok között, 65.6 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal. A mögöttünk álló országok közös átlaga 76 százalék, tehát Európa e peremterületén rosszabb, mint amennyit India hatalmas tömbjénél találtunk. A középső európai csoportban, amelyet Magyarországtól Franciaországig lehet számítani, az átlag 50 százalék; a legfejlettebb többi európai államokban együtt még mindig 24.6 százalékos átlagot találunk, tehát csak valamivel kevesebbet, mint Amerikában. Az Egyesült Államok gazdasági fölénye, amely mind érezhetőbbé válik, ezekben a számokban is visszatükröződik.

Európának e csoportok szerint való tagolása abszolut számokban ilyen: a legalacsonyabb fejlettségű csoport népének lélekszáma 46 millió, ebből kereső 24.5 millió, akik közül 18.6 millió foglalkozik mezőgazdasági munkával. A középső csoport népe 120 millió, keresőinek száma 58, mezőgazdasági keresőié 29 millió. A legfejlettebb államcsoport népessége 134 millió akik közül 73 millió dolgozik, de ezekből csak 18 millió a mezőgazdaságban. E számoknak fontos tanulsága az, hogy a legalacsonyabb gazdasági fokon álló országokban az egész népességnek éppenúgy 53 százaléka keres, mint abban, amelyet a legmagasabb fokon találtunk. A középső csoportban azonban ez az arány mindössze 48%. Egészen olyanok ezek a számok, mintha csak arra a fejlődési irányra mutatnának reá, hogy a legalacsonyabb fokon, - európai viszonyokat tekintve, - a nők foglalkoztatása igen nagy arányú, a középső fokon csökken ez az arányszám, mert ezek a kultúrfokok a nők kímélését és tiszteletét foglalják magukban, a legmagasabb fok azonban, mely a nők számára is megadja az egyéni jogok teljességét, egyúttal az úgynevezett termelő munkába is mind nagyobb mértékben kapcsolja be, mert mindjobban önmagukra utalja és hagyja őket, amit egyébként a nők a legmagasabb kultúrfokon nem csapásnak, hanem vívmánynak vesznek.