Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Farkas Zoltán: TOSCANA SZOBRÁSZATA A QUATTROCENTOBAN
Ybl Ervin könyve - Lampel R. (Wodianer F. és fia) kiadása

Képzőművészeti irodalmunk hosszú sovány esztendők után még ma is csak elvétve jelentkezik. Hivatott művelői éppen nem hiányoznának, a sanyarúság oka inkább a könyvpiaci viszonyokban rejlik, mert az illusztrált művészeti kiadvány nagyon drága holmi és amúgysem nagyszámú vásárlói elszegényedtek. Kiadóink tehát nem igen vágnak belé olyan próbálkozásokba, melyek nemcsak fölötte nagy kockázatot, hanem rendszerint kétségtelen áldozatot jelentenek. Éppen ezért jókora meglepetést kelt Ybl Ervin nagyterjedelmű, most megjelent kétkötetes műve, melyet a kiadó, költséget nem kímélve, gazdag képanyaggal díszítetten, valóban elsőrangú színvonalon állított ki.

Amint azt a szerző hét év előtt megjelent munkája, «A gótikus szobrászat Olaszországban» után várhattuk, e monografia - tartalma mindenképen méltó szép külsejéhez. Hosszú évek elmerülő gondjának és lelkes tevékenységének olyan jelentős eredményét adja, melyre az európai művészettörténettudomány szemszögéből is büszkék lehetünk, mert nemcsak a már ismert hatalmas anyag kitünő összefoglalását nyujtja, hanem önálló kutatások eredményeit; új megállapításokat és legfőképen önálló értékeléseket is tartalmaz.

Témája, az olasz quattrocento szobrászatának története, mindenesetre a leghálásabbak egyike. Hiszen alig volt a művészetnek még egy olyan kora, mely ennyire telve lett volna a fiatalos teremtés erejével és annyira gazdag pompás egyéniségekben. A lélek nagyszerű megújhodásaként mámoros alkotóvágyában az emberiséget olyan csodálatos alkotások tömegével ajándékozta meg, amelyek a ma emberének is legmélyebb és legizgatóbb élményei közé tartoznak. De ezen a dúsan burjánzó gazdagságon egyáltalában nem könnyű úgy végigvezetni az olvasót, hogy a tudományos taglalás le ne törülje üde frisseségét s hogy alkotásainak fiatalos szépsége teljes életerejében táruljon elénk. Annak, aki véle foglalkozik, nemcsak sokat kell tudnia, hanem még többet átéreznie is, hogy éreztetni tudjon.

Ybl Ervin műve minden ízével elárulja lelkes tárgyszeretetét, őszinte, de nem elfogult elragadtatását, amely annyiszor hiányzik a képzőművészet tudósainak írásaiból. Egy pillanatra sem érezzük a tudós munka fáradságát, miközben mind mélyebben visz magával a quattrocento csodás világába.

Könyvét bevezetéssel kezdi, mely igen jól foglalja össze a XV. századi olasz szobrászat jellegzetességeit. Majd az egyik egyéniségről a másikra haladva adja elő az óriási anyagot, melyet állandóan biztos kézzel csoportosít. Bizonyos kortörténeti ismereteket feltételezve, a művészeti vonatkozásokra korlátozza magát és ezeken át érezteti főbb vonalaiban a hátteret és környezetet. Módszere legfőképen stílusbeli elemzés. Ybl a Wölfflin-iskola finoman érző követője, aki stiláris elemzésekkel szemléltet és műveikkel rajzolja a teremtő egyéniségeket. Ez talán nem lesz elég up to date némelyeknek, akik Dvorzsák nagy tehetsége és tudása nélkül szellemtörténeti vonatkozásokat szoktak kavargatni, vagy a művészet megérzése nélkül csakis azokkal foglalkoznak, de viszont nyugodt szoliditást biztosít fejtegetéseinek.

Annál is inkább, mert Ybl ama kevesek közé tartozik, ebben az annyira szobrásziatlan korban, akik meglátják a plasztika sajátosságait, mert biztos érzékük van tisztára szobrászi problémák iránt is. Ezért terjedelmes műve nemcsak nagy tudást közöl az olvasóval, hanem módszertanilag is felnyitja szemét abban az irányban, hogy miképen kell egy szoborművel, sőt általában a képzőművészeti alkotással foglalkozni, ha gyönyörködésünket tudatossá akarjuk tenni, felismerve ama törvényszerűségeket, melyek között a szoboralkotás elhelyezkedik. Hogy erre mennyire szükség van éppen nálunk, arra elég bizonyságot szolgáltattak legutóbbi szoborpályazataink díjodaítélései és az azok nyomában támadt újságcikkek, melyek legtöbbje ijesztően világított rá arra a gyarló ízlésre és szemponttalanságra, amellyel nálunk a szobrászat kérdéseihez közeledni szoktak.

Ybl nagyterjedelmű műve persze nem csekély feladatot ró az olvasóra, mohón, vagy egykettőre nem intézhető el. Hosszú órák elmélyedő türelmét kívánja, de gazdagon fizet nemcsak nagy tárgyismeretével, lelkességével, ízlésével, hanem vonzó és kellemes előadásával is. Folyamatosan, színesen van írva, bár sajnos nem mindig azzal a teljes nyelvi gondossággal, melyet a különben kiváló mű feltétlenül megérdemelt volna.