Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám
Kacsó Sándor regénye nagy erőfeszítés arra, ami az erdélyi irodalom s általában a kisebbségi magyar irodalmak legfőbb és legtöbbet vitatott problémája: megírni a kisebbségi magyar regényt, mely epikai formáiban összefoglalná, összes lelki és szociális vonatkozásaiban azt a történelmi helyzetet, melybe az elszakított magyarság került s amelyben lelket, életprogrammot, gondolkodásmódot kell cserélnie a többségi helyzetből fakadt régivel szemben. Nagy feladat, nagy írói erő kell a kiviteléhez.
Hol keresi Kacsó Sándor a probléma ama stratégiai pontját, ahonnan meg tudná közelíteni? Erre már a regény elején megadja a feleletet, amikor Birtók Béni, a kolozsvári román egyetemen tanuló székely parasztfiú gondolatain és szavain át kifejt egy új - neki s a magyar átlag-gondolkodásnak új - gondolatsort egy a körülötte uralkodó nacionalizmussal szakító nemzetfölötti humanitásról, amelynek szárnyai alatt az egymáshoz sodort, történelmi egyensúlyukat vesztett s új egyensúlyt még nem talált népek új, az eddiginél igazságosabb és boldogabb életlehetőséget tudnának maguknak teremteni. A népek ez új életformáját Kacsó Sándor regénye főhősében, Birtók Béniben perszonifikálja. Ez az ideális lendülettel teli parasztfiú megérzi az egész eddigi magyar világ belülről való összeomlását, egy Új világ felépítésének szükségességét fiatal tűzzel neki akar látni, egyelőre a maga szűk körében, majd táguló körben az újrateremtő munkának. De amint ezen az útján kisérjük, már nagyon korán kételkedni kezdünk, valóban hivatva van-e ez a fiú arra, amire vállalkozik, életprogrammja programm-e vagy csak frazeológia, gondolatai valóban gondolatok-e vagy csak képzelődések. Ezek a kétségek egyre fokozódnak bennünk s az első kötet végére sem értünk, mikor már tisztán látjuk, hogy Birtók Béni nem az, akinek indult, csak szándékai, akarásai nagyok, nincs elég gazdag lelkiélete s nincs elég erős emberi reliefje. Az írónak nem sikerült kedvenc alakját megeleveníteni és szimbólikus sulyhoz juttatni. Karatidot faragott, amely csak izmait feszíti, de terhet nem emel. Birtók Béni naiv idealizmusának naiv volta hangsúlyozódik ki - az író akarata ellenére - mindabban, amit Kolozsvárott mond és csinál: a jelenvaló diák elnyomja benne a leendő apostolt.
A regény Kolozsvárt lejátszódó első fele annak demonstrálása akar lenni, hogy az úri középosztály a régi ideológiában rekedt voltánál és erkölcsi inficiáltságánál fogva nem alkalmas az erdélyi magyarság sorsának megformulázására és irányítására, sőt hasznát sem lehet venni ennek a sorsnak további alakításában. Birtók Béninek ez a nagy tapasztalata, amit első próbálkozásaiban szerez. Az olvasó azonban aligha fogja érezni ennek a tapasztalatnak a meggyőző voltát, mert az úri rendből való alakok nagyon is egy síkúan, azonnal észrevehető tendenciával vannak beállítva és ábrázolva s nem szimbolizálnak egy osztályt. Egy csoport silány minőségű ember, amilyen mindig és mindenütt akad és nem jellemez mást mint önmagát. Ebben megmutatkozik az író technikájának primitív volta is: önkéntelenül a maga tendenciájához idomítja az életjelenségeket s nem vesz tudomást semmiről, ami nem esik tendenciájának irányába. Ez a tendencia pedig a parasztsághoz való visszafordulás. Most divatos jelszó, de még nem akadt senki, aki a világos értelmét, célját, módját meg tudta volna mondani. Voltaképen nem más, mint egy furcsa város-ellenes érzés lecsapódása olyan emberek agyában, akik városban élnek s nem is tudnának másutt, mint városban élni.
Birtók Béni tehát szakít a várossal és visszamegy a falujába parasztnak. Hivatása, melyet vállalt, egyre jobban elhomályosodik, minduntalan elsiklik szeme elől. Fejezetről fejezetre jobban az az érzésünk, hogy az író nem gondolta végig műve gondolati struktúráját. Semmit sem tud megmutatni, amit Birtók Béni tehetne a népe sorsáért vagy
Az egész szempontjából nézve ez a nagy terjedelmű és nagy szándékkal írt regény nem áll meg a kritikai elemzés színe előtt. Az író sokkal nagyobb faladatra vállalkozott, mint amennyit elbírt. Tehetségét csak a részletekben bizonyítja meg: ahogy a különben elrajzolt Irénkében megmutatja a szerelem zsendülését, ahogy a kolozsvári internátus alakjait bemutatja s még inkább ahogy a székely falu életének egy-egy képét elénk villantja. A román csendőröktől megpofozott öreg Birtók keserűsége, dühös, vad lerészegedése fiával együtt és halála a patakban, ha mint magában álló novellát nézzük, erős, tiszta írói munka, nincs benne egyetlen hamis vonás.