Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám

CSANÁDY GYÖRGY: BUZASZEM

Nincs nekem semmi más bajom Uram
Csak unom a te minden mesterséged
Unom a törvényt és unom a rendet
És unlak téged az emberi formán

És neked sincsen más bajod tudom
Mint hogy unod e kitalált világot
Csak már késő visszateremteni
Mert már magától is forog tovább

Rosszul ütött ki minden látod, látod
Mindent előlről kéne kezdeni
Mindent a porig kéne rontani
Hogy lehessen itt tenni valamit

Ott kéne mindent ismét kezdeni
Hogy napmeleg, föld, eső, buzaszem
Négy nap. Megállni s nem menni tovább
Nincs hatodik nap, sem állat, sem ember

Ott kéne kezdeni hogy buzaszem
Hogy buzaszem legyünk és nincs tovább
Sem okozat, se cél, se összefüggés
Sem kéve, sem liszt, sem pedig kenyér

De neked kellett vető, arató
Ki csépel, őröl, süt, fal, csömöröl
Pedig azért hogy szent a buzaszem
Dicsérő embert kár volt kifaragni

Minden hazug, hiú, felesleges
Azonfelül hogy meghajló kalász
Hogy földbe visszapergő őszi mag
Hogy földből feltörekvő uj csira

Ezen túl minden már mesterkedés
Szabály, rím, forma, módszer, magyarázat
Isten: legyen csak egy nagy zöld mező
És benne mi: millió búzaszem