Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám
Nem ily dalra készültem én sem
azt hittem ifjúságomon
leánynevetés és madárdal
száll át mint fényes buborék
s azt nézem oszlani az égen.
A szerelem, a barátság
legboldogabb éjjein is
emlékeztem, emlékezni
próbáltam, mit vesztettem el?
mim hiányzott? mire vágytam?
milyen bokorrá, állattá
varázsolt titok várja hogy
életre hívja ölelésem?
Itt a falu szélén tegnap egy vén napszámost
láttam, pirulva s csaknem sírva
jött ki a kastély udvaráról
szitkok meleg hegével arcán
szenvedve kínzottan vonaglott
nehéz bajusza környékén egy
tétova gyáva mosoly ahogy
együgyű baját elbeszélte
könnyein keresztül szemében
pillanatra fölmerült egy
láng, mint kacsintás, majd víz alá
bukott dideregve újra, de
szívemen, éreztem, szívemen
egy percre átszaladt igéző
fényed bujkáló szabadság!