Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 12. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Farkas Zoltán: KIÁLLITÁSOK

Reánk borult a kalászérlelő, forró magyar nyár, amely bizony nem a legalkalmasabb idő képzőművészeti kiállitások számára, ilyenkor inkább a természet csodái kötik le a városokba zárt emberek érdeklődését. Elvétve jelentkezik ugyan még egy-egy kiállítás, aztán néhány hónapon át elcsendesedik minden, művészeink szerteszélednek a szabadba, hogy új benyomásokat és új alakításokat keressenek.

Legutóbb mégis volt két kiállításunk, melyről meg kell emlékeznünk. Az egyik a Spirituális művészek-é a Nemzeti Szalon helyiségeiben. Ez a társaság valamikor a l'art pour l'art-művészet reakciójaként keletkezett, sőt a naturalista művészet ellenhatásaként is. Tulajdonképpen a gödöllőiek iskolájában gyökeredzik, Körösfői-Kriesch Aladár eszményeit kívánta követni. A formaadás finomságaival szemben a lelki tartalom erősebb hangsúlyozását tűzte ki céljául, az impresszionizmusnál lényegesebb és monumentálisabbat kívánt adni. Ezeket a törekvéseket legtisztábban ma is Remsey Jenő képviseli, aki keményen megkomponált, színben és vonalvezetésében sacralis merevségű képein ma is az egykori ideálokat szolgálja. A kiállítás többi résztvevőiben már kissé elmosódtak az egykori célok. Különösen áll ez Náray Jenőre, akinek idegesen, széjjeltépetten festett képein nem annyira a tartalom, mint inkább a formajáték az uralkodó. Basilides Sándor művészete pedig erőteljes és kissé komor realizmusával, Basilides Barnáé pedig fantasztikus elkalandozásaival hat.

A másik a mi kiállításunk, a Nyugat képkiállítása volt, mely - ideiglenes könnyvvásárunkkal kapcsolatban Vilmos császár-úti helyiségeinkben került bemutatásra a bezáruló idénynek egyik legkiemelkedőbb és legválasztékosabb eseményeként. Máról-holnapra határoztuk el és egy-két nap alatt olyan anyagot gyűjtöttünk össze, mely hevenyészve létrehozott külső körülmények között is mai művészetünk pompás gazdagságáról tanuskodik. Csak belé kellett nyúlnunk fiatal festőgárdánk alkotásai közé és kis fáradsággal elsőrangú anyagot tudtunk összeállítani, olyan anyagot, mely európai viszonylatban is a lehető legerősebben képviseli a mai képzőművészet formateremtő erejét.

Szőnyi István régebbi rézkarcai közül küldött Pompás lapokat, de megtoldotta őket néhány remek, legutóbb készült vízfestményével is, amelyek hatalmas, férfias alkotóerejének újabb és eddigi eredményein is túlfejlődő pompás kivirágzásáról tanúskodnak.

Mellette Fáy Dezső kitünő színes rajzait és festményeit említjük. Fáy Dezsőről éppen a Nyugat hasábjain volt alkalmunk kimerítően megírni, hogy álmodozóan groteszk művészetében mennyi ősi erő és mennyi finom alakítás rejlik. Ezek a képei és rajzai mindenben megerősítették róla elmondott őszinte elismerésünket.

Ezen a kiállításon is szerepel a két Basilides-testvér. Mindketten a naturalizmus iskolájából kerültek ki. Sándor ma már messzire maga mögött hagyta, egyik legérdekesebb művészünkké fejlődött, aki fantasztikus hangulatvilágának vonagló elképzeléseit erős szuggesztióval tárja elénk. Azt hisszük, hogy útjának még csak kezdetén áll s hogy ez az út még pompásabb eredményekhez fogja vezetni.

Kiállításunknak van egy felfedezése is: Kohán György aki most lép első ízben a nagy nyilvánosság elé. Forrongó, elképzelhetetlenül buja képzelettel ontja elénk fantasztikus, groteszk álmait, amelyekben túlburjánzik minden, a vonalak szeszélyesen kanyarognak és a testek tolongó tömege egymásrahalmozottan zsúfolódik: szinte küzd ötleteinek tornyosodó tömegével. Még nem kész ember, de akkora gazdagsággal, akkora frisseséggel ontja elénk különös álmait, hogy grafikánknak nagyon számottevő gazdagodását várhatjuk tőle.

Végül nem feledkezhetünk meg Szobotka Imréről sem, aki néhány igen finom lappal jelentékenyen hozzájárult első kiállításunk nagy sikeréhez.