Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 12. szám
Eső veri a kerteket egyhangú muzsikával,
- szürke felhőkből szürke víz -
a mályva levelein
halkan surran a szürke víz,
zümmög, eseng a szürke víz
és gyors buborékok szipognak
és az út kavicsát öblíti a zápor,
lám, a muskátlik piros haján
holdfényű gyöngyök, szürke víz...
Eső veri a kerteket egyhangú muzsikával,
- szürke felhőkből szürke víz -
a mályva levelein
halkan surran a szürke víz
és süvöltöz, zizzen a szellő
és rezdül a szürke fátyol
és szél fütyörész, fütyörész,
aztán hüvös, szigorú, csak citerázik,
monoton énekel az eső...
Eső veri a kerteket egyhangú muzsikával
eső, eső,
ó, hogy szeretem a szürke felhőt, a szürke víz hullását,
szeretem ezt a züm, züm, zuhogó mesét,
elsüllyedt idők viziója ébredez szememben,
márvány kapuk nyilnak a vizek alatt
és hivogatnak bujkálkodó, langy, hindu pamlagok,
rőt látomásra gerjedek, szűzlány piheg valahol meztelen
s messze fűszerek szagában mosom meg ájult arcomat
ó, derengő delták hangját hallom egyre
s tündöklő tenger könnyében ázik elborult hajam
ó, lázas felhők, ódon föld, szerelmes fák, leányok,
mennyi emlékkel gazdag életem...
Szeretem ezt a züm, züm, zuhogó mesét
ó, hogy szeretem a szürke felhőt, a szürke viz hullását,
eső, eső,
eső veri a kerteket egyhangú muzsikával,
- szürke felhőkből szürke víz -
a mályva levelein
halkan surran a szürke víz,
zümmög, eseng a szürke víz
és süvöltöz, zizzen a szellő
és rezdül a szürke fátyol
és szél fütyürész, fütyörész,
fütyörész.