Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 11. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Farkas Zoltán: MINIATURÁK ÉS OLASZ RAJZOK KIÁLLÍTÁSA
a Szépművészeti Múzeumban

A grafikai osztály hatvanadik kiállítása méltó folytatása az eddigieknek, sőt még közöttük is kiemelkedő jelentőségű. Túlnyomó részében régi olasz mesterek rajzait mutatja be, az egész olasz rajzanyag egy harmadát. Lehetőleg nagy mestereket s hogy múzeumunkban bennük sincs hiány, arról Leonardo da Vinci, Raffaello, Fra Bartolommeo, Luini, Veronese, Tintoretto, Tiziano, Correggio, Salvator Rosa, Tiepolo szebbnél szebb rajzai tanuskodnak. Mellettük kisebb mesterek lapjai is szerepelnek, ha érdekesek s ha meghatározhatók voltak. Sőt egybevetés céljából néhány hamisítvány is kiállításra került.

Pompás alkotásokkal ismerkedhetünk meg odakint, amelyek jelentősen kiegészítik a képtári anyagot, de azonkívül külön világot is tárnak fel előttünk, a művészi gondolatok megszületésének, az első terveknek friss világát, hiszen e rajzok legtöbbje nem önmagáért készült, hanem későbbi kompoziciók lépcsőfokának volt szánva. Így annak, akit a közvetlen gyönyörködésen túl művészettörténeti és még inkább művészlélektani kérdések is érdekelnek, nagyszerű tanúlságokat szolgáltatnak.

Annál is inkább, mert a rajzgyűjtemény valóban avatott kezekben van, tudományos feldolgozása, melyet dr. Hoffmann Edith végez, legelsőrangú. Régi olasz művészek rajzainak meghatározása nem könnyű feladat. Szignálva nincsenek és aki meghatározásukra vállalkozik, nehéz útra indul. Az egykori gyűjtők hiúságának túlbecsülő megállapításaitól, de a mindent megtagadás olcsó sikereket kínáló módjától is óvakodnia kell, mert a mindenáron felfedező művészettörténésszel szemben legalább is annyi az olyan, aki abban leli örömét, hogy a megalapozottan elismert alkotásokról az eddigi nevet letagadja. Erre e kiállítás is szolgáltat érdekes esetet: két remek és általánosan elfogadott Leonardo-rajzunkat ujabban egy külföldi tudós ok nélkül másolatnak mondja. Hoffmann Edith azonban egyrészt bámulatos szorgalommal, másrészt fölötte finom művészi érzékkel és nem kisebb tudással is higgadtan végzi dolgát. Aki pedig gondosan áttanulmányozza magyarázó katalógusát, meg fog lepődni azon, hogy mennyi kitünő meghatározást köszönhetünk neki, melyek a múzeum évkönyveiben láttak, vagy fognak napvilágot látni.

Legújabb meghatározásai közül: (Bonsignori, Bandinelli, Vasari, Zuccari, Pocetti, Della Bella, Reni, Contarini, Luini, stb.) jelentőségében messzire kimagaslik a kiállítás 40. számú lapjára vonatkozó, mely kétséget kizáróan bizonyítja, hogy ez a remek rajz Raffaello Santi műve. A rajzocska a Reynolds, Poggi, Esterházy gyűjteményből származik, Amor és Psyche történetének egyik jelenetéhez készült, mely az ismert hasonló tárgyú falfestménycyklusban - a római Chigi-palotában - nem került kivitelre. Ezt a lágy, színezüstből való, vesszővel készült lapot a szakértők egy része tárgyilag és stilárisan oktalanul Sodomának tulajdonította. A női aktot ábrázoló gyönyörű kis rajz azonban a lehető legközelébb Raffaello stílusához áll és elismert rajzaival teljes tárgyi megegyezést is mutat.

Külön kiemelést érdemel a kiállítás kitünő tárgymutatója is, mely biztosan kalauzol a lapokhoz fűződő művészettörténeti vonatkozások óriási tengerén.