Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 11. szám
Imbolygó templomtorony?
Észak felől fúj a szél
És hajtja fantáziám szélmalmait
Gonosz szemek figyelnek engem
Szivemben marsot dobol a rettegés
Lidérc ül a gajjakon
Akasztottakat lóbál a szél
Viaszksárga égboltozat alatt
Fekete zászlókat bont a rettegés
Az éjszaka légiói jönnek
Csalánok szúrják homlokom
Futni! Rohanni! Menekülni!
Kékfényü holdja?
Rókaút, hol rejtve suhansz
Országút, hol üvöltve vágtatsz
Erdő, hol millió viszhangot zúgnak a fák
Mező, hol tölcséresen bontakozik a hang
Uccák, kopogó uccakövekkel
Tovább, tovább
Rozzant padlások szalmakötelén
Telegráfpóznákon föl
Esőcsatornán le
Végtelen mélybe
ahol a poklok katlantüze ég!
(Szlovenszkó)