Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 10. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ · / · Szentimrei Jenő: KÉT KIÁLLÍTÁS ERDÉLYBEN

Szentimrei Jenő: KÉT KIÁLLÍTÁS ERDÉLYBEN
I.

Több mint tízesztendős tétovázás és vegetálás után megmozdult Erdélyben a képzőművészek életösztöne is. Eddig szórványosan jelentkezett erők tömörülni kezdenek, hogy végre a közönség is tájékozódni tudjon abban az irtatlan, elvadult kertben, melyet kertész keze tíz esztendő óta nem gyomlált, nem nyesegetett. Kolozsvár, mely az irodalmi életnek természetes központjául kinálkozott, a képzőművészek szempontjából bizony meglehetősen kopár terület. Alkalmas kiállító helyisége nincs és lateiner város lévén, komolyabb művásár szempontjából is alig jöhet számításba. De van fejlett sajtóélete, mely országos hatással tud beleszólni minden tudományos, művészi és politikai kérdésbe s emiatt akarva, nem, akarva - mégis Kolozsvár körül kell kijegecednie minden komoly törekvésnek, ha komolyan akarja számbavétetni magát. Nagybányával ugyan fejlett képzőművészeti kultúrát örököltek át az erdélyi részek, de a gyönyörü bányavároska központonkívüli fekvésével s anyagilag is megtépázottan, nem tudott új elindulásoknak tömörítője és kirajozója lenni. A nagybányai kiállítóművészeknek minden határsorompó ellenére Budapest maradt az igazi gravitációs központjuk s mindeddig csakúgy mutatóba próbáltak szerencsét Kolozsváron.

Most mintha egy csapással megváltozott volna a helyzet. Az erdélyi és bánsági városokban széjjelszórt festőknek, szobrászoknak egy kis csoportja kivágott az egyéni elszigeteltségből és Barabás Miklós Céh néven tömörülve megrendezte első kiállítását Kolozsvárt. Hét festő, egy szobrász, egy építész-grafikus: ez a Barabás Miklós Céh kezdő létszáma s e mag köré akarják csoportosítani mindazokat a széjjelszórtakat, akik célkitűzéseiket magukévá teszik s velük együtthaladni kivánnak és tudnak. Az első erdélyi s egyben európai portrétista neve program és célkitűzés az erdélyi kilencek lobogóján. Erdélyit, európait s egyben mait adni, erdélyi gyökérből táplálkozva a legkorszerűbb európai színvonalra törekedni: ezzel a hangosan vallott céllal rendezték meg első kirukkolásukat. S hozzátehetjük örömmel, hogy nem vallottak szégyent.

Győzniök kellett, mert néhány olyan erős tehetséget vonultattak fel, akik tiszteletet parancsoltak törekvéseik iránt még a képzőművészet korszerű megnyilatkozásaitól idegenkedő közönségrétegben is. Áll ez első helyen Nagy Imrére, akiben a Márton Ferenccel megnyílt és Nagy Istvánban folytatódott székely tehetségek sorozata mintha kulminációs pontra érkezett volna. Csíkzsögödről hozta fel képeit ez a falusi magánosságban élő s a természettel teljesen egybeforrott művész, aki járt már néhányszor nálunk, de úgy tetszik, most teljesedett ki alkotóereje olyan egységes és átfogó szemléletté, ahol már nem kísérletekről, de teljesen kiérett és lehiggadt formanyelvről lehet beszélni. Akinek képein a hegy már egész tömegével s minden vonalának, színének, levegőjének összhangos lezártságával: hegy. Akinél ez ember: ember, külső és belső determinánsaival egy valóságba összefogva. Maga a lényeg az, amit Nagy Imre lát s amit láttatni az ösztönös és tudatos kivetítő erő pompás biztosságával tud is. A csíki hegyvidék színeinek és formáinak egész zenekara szólal meg minden egyes képén. Harsogó élettel teli Paraszt-madonná-ja s a szemközti falon szembenéző, megvánnyadt cigánylány képe zenét is érző szemlélőben ugyanazt a hatást kelti, mint a Bartók Deux portraits-ja. Nagyabb kompozíciója, a Boglya árnyékéban, az alvás mély, álomtalan öntudatlanságába süppedt székely menyecskéivel, a fejük fölé púposodó, jó anyatestként őrködő boglyával s körül az élő mezővel, a hevet ontó nyári éggel - ha még olyan elcsépelt és kihasznált is a szó: kozmikus harmóniájú. Másik kompoziciója, a Vízhordó asszonyok, a parton vízmerő menyecskékkel a pallón két áthaladó asszonyalakkal s a kép sarkában derékig meztelen, pisáló fiucskával: zsoltár. Valami nagy és mélyről jövő tiszta tisztaság ömlik el ezeken a képeken és ennek a tisztaságnak egyik eleme az öntudatlanul jelenlevő erotikum. Talán éppen ez az elem tesz olyan nagyon élővé mindent, ami Nagy Imre palettájáról a vászonra kívánkozott. Egész szobát betöltő kollekciójában erősen anyagszerű, kemény fametszetek is vannak. Paraszti székely fejek, szikár és gyanakvó figurák munkában és imádságban megfáradt asszonyok. Bizonyos, hogy ez a kis gyüjtemény egymagában méltóképpen reprezentálhatná Erdélyt, bármelyik európai metropolis válogatott anyagában.

A második teremben Gallas Nándor, a szobrász és Podlipny Gyula, a festő-grafikus vonja magára intenzívebben a figyelmet. Mindkettő temesvári. Gallas Simay-tanítvány, de nagyobb iskolát is kijárt már: az orosz fogságot. Ez a két hatás erős stilizáló egyéniséggé forrt össze benne. Most a nagy dalmát szobrászra, Ivan Mestrovicra emlékeztet. Ő is a lényeget akarja érzékeltetni bronzaiban és faszobraiban. Ülő Madonnája, a térdei közt tipegő, járni csak most tanuló Bambinóval, az Isteni Anyának egyetlen féltő-óvó kézmozdulatával, maga az áhitat. Podlipny Gyulát, ha skatulyázni akarnék, spirituálisnak mondanám. Az emberi szánalom festője és rajzolója ő, aki maga is jobbkezét vesztette a háboruban s most balkézzel szánja a nála is nyomorékabbat. Vakok című képe a tapogatózó, esetlen mozgás biztos rögzítésével megrázó hatású. Egész sorozatát vonultatja így fel a szerencsétleneknek, az elesetteknek s puha ceruzatónusaiban valami halk, finom szomorúság borong a pompásan megfigyelt alakok körül.

A harmadik teremben Szolnay Sándor pár képe késztet megállásra. Szolnay még a keresés stádiumában van, útban a lehető leegyszerűsödés felé. Két-három világos szín, néhány jól felrakott vonal primitív összehangolásával hat. Gyermekportréja gyöngéd, meleg előadásával a kis tárlat egyik legjobb darabja. Jándi Dávid a harsány színek kontrasztos kihangsúlyozásában s alakjainak súlyos beállításában mutat oroszlánkörmöket. Kétségtelenül erő tombol benne amely azonban még nagyon egyenlőtlen értékeket dob ki magából. Varga Bertalan új-franciákra emlékeztető kecsességgel, friss és jól felépített női aktot s egy sötétben felfogott gyermekfejet hoz. A céhet egybeverbuváló Kós Károly éppen csak mutatóba pár linóleummetszetet és szép épülettervet állított ki. Mund Hugó és Juhász Ernő anyaga nem tudott beérkezni a kiállítás idejére s így a Barabás Miklós Céh kilenc alapítója közül csak hétnek a munkásságáról tudtunk áttekintő képet kapni.