Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 9. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM

Schöpflin Aladár: A KÖNNYEK KÖNYVE
Hegedüs Lóránt új könyve - Singer és Wolfner kiadása

Tizennyolc cikk, a felük lírai emlék, a másik felük vallásos elmélkedés, abból a műfajból, amit egyházi nyelven homiliának neveznek.

Az emlékek közül kettő Margaréta nővérről szól, arról a porosz ápolónőről, aki az írót nagy betegségében gondozta. Szeretettel és hálával eltelt emlékezések, szinte ditirambikusan magasztalják Margaréta nővér kötelességtudását, jóságát, erélyes gondosságát, páratlan hazafiságát. Írói megjelenítőképességgel vannak megírva; az ápolónő alakja éles profilban áll előttünk, még az is megvan benne, amit az írónak bizonyára nem volt szándéka közölni velünk: az alak ridegsége. Imponál ez a nő a maga keménységével, de nem melegít fel. Ha ilyenekké kellene lennünk (mi leszünk Keleteurópa poroszai - mondja az iró), akkor nagyon nagy erőszakot kellene tennünk magyar temperamentumunkon. Hogy a mi magyar nőinkből ilyen vöröskeresztes ruhában járó gárdatisztek legyenek!

Eltaszítottak minket, magyarokat a tengertől. Ezt a keserű tényt szimbólikusan érzékelteti az író a Ljubjana című cikkben, amelyben elmondja adriai útját azon a hajón, mely azelőtt az ő apja, Hegedüs Sándor nevét viselte. Itt a személyes fájdalom összeolvad az egyetemes magyar fájdalommal s abból a prózai előadásnak olyan ritmusa támad, amely már közeljár a vershez. Megkomponálásban és előadásban szép az a két cikk, amely a magyar intelligens középosztály háború utáni keserves helyzetét rajzolja meg s melegséggel, lírai hévvel van irva a Jászai Mariról és a Jókairól szóló emlékezés. A közelmúlt mindkét nagy alakjához szoros kapcsok fűzték az írót s ezeknek emlékei szuggesztiv szavakat adnak tollára. A Szentháromságról és Jézusról szóló elmélkedések stílusuk és formájuk ökonomikus szépségén kívül azért is érdekesek, mert egy laikus gondolatait adják olyan témákról, melyekről rendszerint csak egyházi emberek szavát szoktuk hallani. Egy intenzíven gondolkodó vallásos ember vallomásai ezek a keresztény hit alapvető elemeiről s bár erősen érezhető rajtuk a kálvinista gondolkodásmód, végeredményben mégis Jézus szellemében való egyetemes kereszténységet hirdetnek.

Hegedüs Lóránt minden modern műveltsége mellett mint tiszta romantikus lélek árulja el magát ebben a könyvében. Előadásmódja is romantikus, lírával átmelegített, szubjektív, minduntalan páthoszba forduló. Ez a szubjektivitása az, ami legértékesebb a könyvében: az író nem önmagáról beszél és mégis önarcképet ad önmagáról.