Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 9. szám
Barátom háza előtt
S fölnéztem: ott benn történt,
Hogy utólszor ölelte őt,
Halódó lányát, - de jobbja
Már fogta a ravaszt:
«Jó fegyverem, ne halaszd,
Csak addig várj, amig ő megy» - - -
S utána: szivébe lőtt.
Vagy pillanatnyi tett?
Halott! lemeztelenítem
Előtted híveidet:
Mint bűnrészes ki a helyhez
Surran-settenkedik;
Úgy jár mindenki itt
S úgy hordja magában azóta
A karvalykarmu hitet:
Magyaráz s nem hagy egyedül - - -
Óh! «Szép élet titka hogy jókor
Halj» hagytad üzenetül.
S lásd én, ha üvöltve a kíntól
Azt mondtad volna: «Elég» -
Úgy tartom a kardot eléd
Mint Rómában egykor a hű társ
Vacogva: hogy beledőlj!