Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám

TÖRÖK SOPHIE: MERT SEM MELEG NEM VAGY SEM HIDEG...

Untam arcom halvány szinét
untam langyos kezeimet, testem
élettelen közönyét, oh penész penész!
untam fakó gondolataimat.

S mondták: izzó parazsat szórj erőtlen
öledbe! De élő parázs ölemben
szürke pernyévé hült. Mondták:
meleg vérrel kend meg dermedt melleidet!
De gőzös vér is megsápadt rajtam
mint penész. Mondták: szenvedj! ölj! tépd föl
alvó ereidet! légy mártir! légy elvetemült!
légy szentségtörő! De nem mentett meg engem
se jó se rossz. Nem fényesített meg semmi
áldozat és nem mart pirosra főbenjáró bűn.
Hiába sírtam, könnyem unalom itta föl
s mardosó kígyóim hajamba futottak érzéketlenül.
Csak tudnék sikoltani hogy fölrezzenjen az ég!
Csak tudnék lenni jó, magam ellen
más ellen, halálosan!
Vagy rossz, mindenki ellen, halálosan!
Jó, mint meleg kenyér, vagy rossz mint méreg
mint álnok csira, emberevő!
De langyos vagyok, mint pálló tej
dohos csuporban, szivem pókos penészben
csüng bordám dongái közt.

Jaj én vagyok kihez Jézus szólt:
mert sem meleg nem vagy sem hideg -
kivetlek az én szájamból.