Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 7. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · ANGOL IRODALOM

Vernon Duesworth Barker: D. H. LAWRENCE (1885-1930)

Szürke, szakállas britt, ki szülőhazájának szénbányái közül Itália kék ege alá menekült; egymagában eleven kritikája az otthoni nézőpontoknak és értékeknek, nem tartva több kontaktust hazájával mint nyelvének kápráztatóan fölényes művészetét s munkásosztályának életébe való szinte páratlan belátást: ez volt D. H. Lawrence. A Középtenger gyermekévé lett ő, s új keresztséget nyert annak szellemétől. Rajongása mindenért ami forró, érett érzékisége, aggálytalan termékenysége Itália gyermekei közé sorozza. A teremtés türelmetlen ösztöne remegett agyában s tört ki tolla végén, oly könnyedén, mint a gabona kitör Toscana nyarából.

S így történt, hogy Lawrence, aki az angol szénamezőkön született, a Rivierán halt meg (most március 2-án). Egy bányász fia volt, s egy különös asszonyé, aki nekilökte a tanulásnak s az életben való emelkedésnek. Kitanulva valami ösztöndíjjal, egyideig egy London-környéki iskolában tanítóskodott. Irodalmi pályája mely nevezetes sikerrel kezdődött, mikor még harminc éves sem volt, (s 1911-től 1929-ig tartott), hamar fölbátorította, hogy a művészi munkán kívül minden mást abbahagyjon. Már 1916-ban egy könyve - Twilight in Italy - mely utibenyomásokat tartalmaz (s melyet 1921-ben a Sea and Sardinia követett), elárulta, hogy szelleme egy idegen kultúrában lelte rokonságát. Műveiben két háttér egyensúlyozódik: az angol bányavárosok és Itália. Első regénye, a Fehér páva, pompás vidéki rajzokat ad. Egy angol gamekeeper temetésének leírása majdnem klasszikus. De a második - The Trespasser - alig sejttette, hogy a harmadik a Sons and Lovers lesz, mely látszólag erőfeszítés nélkül emelkedik a század legragyogóbb könyvei mellé (majdnem azt írtam: fölé). Anya és fiú viszonyát kevés mű rajzolja meg úgy az európai irodalomban, mint ez az önéletrajzi elemekkel telitett nagy regény.

Lawrence egy költeményében úgy beszél magáról; mint aki valami rosszulvilágított világban botorkál a holdfény után. Verseiben s későbbi regényeiben pszicho-analitikus elméletekkel bibelődik (melyeknek két fontos tanulmányt is szentel) s oly világnézet felé tapogat, melyet az ösztön filozófiájának lehetne nevezni. Érzékiségében és sexuális reálizmusában van valami firenzei, majdnem hindú vonás. Főzte nehéz étel volt az északi ínyek számára. Egy regényét (a Lady Chatterley's Lover címűt) Angliában be is tiltatták. Nemrég festményeket állított ki; a rendőrség megjelent a kiállításon, s néhány képét elkobozta. Újabb regényei közül nevezetesebb teljesítmények: Women in Love, Aaron's Bod, Kangaroo (melynek tárgya ausztráliai) és A Szárnyas Kígyó (amit magyarul is olvashatni). Novelláskötetei: The Ladybird, England, my England, The Woman Who rode away.

Lawrencenek mint regényírónak három főereje: csodálatos pszichológiája (kivált a női alakokban), ragyogó prózája, s szinte mágikus bepillantása Közép-Anglia életébe és embereibe. Hibái, melyek későbbi műveiben mindinkább észrevehetők: valami nemi megszállottság s különös hajlam egész művészetét mint egy korlátolt filozófia eszközét és vehiculumát használni; azonkívül tulságos előszeretet a bizarr és szokatlan, a perverziók és mániák iránt. Talán a vajúdás korszaka volt az Lawrence fejlődésében, melyet nagy művészetének új és fényes kitörése követett volna. Munkája, szabad versei és regényei, nyomot hagytak az új generáció törekvéseiben. Fiatalabb írótársai előtt nagy szeretetben állott; s Aldons Huxley gyönyörű portrét rajzol róla híres regényében a Point Counter Point-ban.